Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 2. (111.) szám
április közepe táján érkezik meg középeurópai költőhelyére. Két fiókája közül egy többnyire elpusztul, mivel az erősebbik elharácsolja a táplálékot a gyengébbiktől. Vadászterületéhez nagyon ragaszkodik, csak akkor hagyja el egyszer s mindenkorra, ha komolyan üldözik és állandóan nyugtalanítják — esetleg hollók, varjak, nagyobb ragadozó madarak. Fészkére még azután is visszatér, ha tojásait vagy ivadékait elrabolták. Gyakoribb azonban, hogy a régi fészkelőhelyétől nem messze új fészket épít, hogy így legalább a szívéhez nőtt, megszokott területen maradjon. Sajnos a tojásrablók előszeretettel fosztják ki fészkét, mivel könnyen megtalálható. A madártojásgyűjtőket terheli a felelősség, hogy a kis békázó sas a legtöbb vidéken egyre ritkább, de a civilizáció rendszabályai is közrejátszottak a pusztítás-ban, mivel a kis békázó sas táplálkozási terü-lete beszűkült. Mi lesz akkor, ha a csúcserőmű megépül?... A törpe sasnak szintén csak néhány példánya fészkel még nálunk. Tápláléka kisebb emlősökből, nem túl sebes madarakból, nagyobb rovarokból, különösen sáskákból áll. Nagyon merész és igen ügyes repülő. Megbecsült, vadászatra használt sólyom a kerecsensólyom (falco cherrug). Tekintélyes nagyságú madár, összhossza 54 cm., amiből a farkának a távolsága 20 cm. Színezete hasonlít a fiatal vándorsólyoméhoz, ezért gyakran összetévesztik vele, bár észrevehetően nagyobb az utóbbinál. Tollainak hegye szürke, oldalvást rozsdavörös szegéllyel díszítve. Nyakszirtje fehér, egész hasoldala vörösfehér; a tollak nagy, sötét végük felé cseppszerűen szélesedő, hosszanti foltokkal díszítettek. Szárnyai nagyon hegyesek és keskenyek, s kissé szögben törnek. Erdőkben él, elsősorban kis rágcsálókat vadászik, mellékesen a madarakat is elfogyasztja. Nem kellene mindent megtennünk, hogy ez a gyönyörű sólymunk visszatérjen erdeinkbe? (A Prédikálószék-i csúcserőmű építését elhalasztották a tiltakozások miatt — reméljük, örökre.) □ 14 ITT-OTT 22. évi. (1989), 2. (111.) szám
