Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 2. (111.) szám
SZÉTSZÓRTSÁGBAN „Legfontosabb feladatunk, hogy gyermekeinknek átadjuk magyarságtudatunkat — ez az MBK legfontosabb célja s nem az, hogy vezető szerepet vállaljon a nyugati magyarságban. Az utóbbi csak másodrangú célunk!” — így szóltak Ludányi András MBK gondnok bevezető mondatai a márciusi tanácsgyűlésen. András szavai nem egy újító gondolatot lepleztek le; ellenben az egyik legelhanyagoltabb de legsürgetőbb kötelességeink közé tartozik e feladat: gyermekeink, illetve az ifjúság magyar nevelése. Az ifjúsági ITT-OTT a fenti alapokat követve született meg. Hogy az pontosan mit foglal magába, és hogy hogyan szolgálhatja az ifjúságot, lassan öltött formát. Ma már ott tartunk, hogy az ifjúsági ITT-OTT alapelveit és céljait a következőképpen fogalmazhatjuk meg: 1) Célja, hogy a szétszórtságban élő fiataloknak magyarnyelvű fórumot adjon a) a magyar nyelv ápolására és fejlesztésére, és b) az ifjúságot érintő témákról szóló eszmecserére (pl. a kettős identitás belátásáról, az ehhez fűződő nehézségek áthidalásáról); 2) Célunk az is, hogy hosszútávon olyan kapcsolat alakuljon ki a nemzetalkotó, kisebbségi és szórványmagyar fiatalok között, amely elősegíti az együttműködésüket és kölcsönös törődésüket egymással. a. Ezért szükséges, hogy a magyarországi, valamint a csehszlovákiai, jugoszláviai, romániai, ukrajnai és ausztriai magyarok életkörülményeiről, illetve nehézségeiről és küzdelmeiről olvasson a nyugati magyar fiatal, hogy b. ki-ki a saját országa rendszerén belül támogatást nyújthasson nekik. Céljaink elérése, mely szükséges a megmaradásunkhoz, nem anyagi akadályok leverésén múlik. A tüske, melyet eltávolítani feladatunk, az más néven a passzivitás. Megmaradásunkat csak harccal menthetjük meg — és harcolni bekötött szemmel és zsebre dugott kézzel nem lehet. A diadalhoz vezető út pedig csak az együttes erőben található meg. Öt évi szárnypróbálgatás után tisztábban látjuk az ifjúsági ITT-OTT hivatását. Meggyőződésünk e fórum fontossága! Ugyanakkor elképzeléseinkre egyre nagyobb árnyékot vet a mai nyugati magyar ifjúság valódi helyzete. Az asszimiláció; az anyagias társadalom fojtó ereje; a kismillió magyar egyesület huzavonásdia, szócséplése, céltalansága — ilyen erőkből tevődik össze az ár mellyel szembe evickélünk. Nekünk fiataloknak saját körülményeinkhez mérten kell elvállalnunk a nyugati magyarok különös feladatait, melyek folyton változóban vannak. Hogy melyek e feladatok, s hogyan végezhetjük el őket, azt csak az eszmecsere útján tudhatjuk meg. Az eszmecsere útja pedig az ifjúsági ITT-OTT fóruma. —kábé— 4 ITT-OTT 22. évf. (1989), 2. (111.) szám
