Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 1. (110.) szám
—y Á. MAGYAR KIRÁLYI POSTA X Ji Gdansk válaszol: Pan Przewodniczq cy Andrew Ludanyi, Magyar Baráti Közösség, U.S.A.: Szanowny Pánié, Lech Walesa dziQkuje Panu i wszystkim uczestnikom Kongresu za wyrazonq w przeslanej mu deklaracji solidamosc z naszymi dazeniami. ProszQ przyjac pozdrowienia od Lecha Wal^sy. — Z powaznaniem (z upowaznienia), Teresa Zabza. Gdansk, 20 paz'dziemika 1988. [Ludányi András gondnok úrnak stb. — Tisztelt Uram! Lech Walesa köszönetét fejezi ki Önnek és a Kongresszusuk tagjainak a törekvéseinket támogató szolidaritási nyilatkozatukért. Lech Wakjnsa baráti üdvözletét küldi Önöknek. Üdvözlettel — Teresa Zabza. Református lapcsere Éltető Lajosnak: Az utóbbi időben kezembe került az ITT-OTT című kiváló folyóiratuk néhány száma. Megtiszteltetésnek vennénk, ha elfogadná ajánlatomat: szívesen küldenénk cserepéldányként a negyedévenként megjelenő Confessio című folyóiratunkat az Önök lapjáért. Külön postázva feladtam a múlt évi 4. számot; ha megnyeri tetszését, természetesen küldök régebbi példányokból is. — Szíves válaszát várva, vagyok őszinte nagyrabecsüléssel — Dr.Tenke Sándor, felelős szerkesztő [Budapest] Dr.Tenke Sándornak: Nagyon szépen köszönöm január 24-i sorait, igazán jólesett szerény kiadványunk méltatása. A Confessio két küldeménye is megérkezett azóta, ezeket is hálával nyugtázom. Az ökumenikus szám különösen érdekfeszítő. A lapcsere természetes. Felhívtam Ludányi Andrást, aki a postázásért felel, s címét rátették a listára. Esetleges reklamálást nála tegyenek: ITT-OTT, P.O. Box 112, Ada, OH 45810, USA. Magyarországra külön borítékban postázunk, tapasztalatunk igen vegyes volt eddig a kézbesítést illetően. Reméljük, hogy mint sokminden más, ez is megjavul mostmár hamarosan. — Szívélyes üdvözlettel, Dr.Éltető J. Lajos Laudatio ITT-OTTnak: Csak folytassák a jó munkát és békében éljenek a többi magyar szervekkel! —Fr.Tóth Victor ITT-OTTnak: Kedves Honfitársak! Mindig örömmel veszem Lapjukat és nagy érdeklődéssel olvasom minden sorát. Sok olyanról informál, amikről más helyen alig-alig van szó. Két évvel ezelőtt egyik debreceni barátnőm nálam töltött pár hetet. Ittléte alatt szinte éjjel-nappal a külföldi magyar sajtót bújta. Kérdésemre, mit szeretett legjobban olvasni, azt felelte, „sokminden érdekelt, sokat tanultam belőlük, egészen más megvilágításban látom a dolgokat, mint ahogy otthon hallottam. Az újságok közül az ITTOTT-ot találtam a legnívósabbnak.” Igaza volt, én is így látom. — A barátnőm magyarszakos tanárnő volt, így a véleménye sokat ér. — Lengyel Józsefné Ludányi Andrásnak: A minap kézhez kaptam és, mint mindig, nagy érdeklődéssel olvastam az ITT-OTT 21.évf., 3. (109.) számát. Munkátokhoz gratulálok. Philosophiátokkal egyetértek. A cikkek nívója minden számmal emelkedik. Tartalmuk komolyodik. Örömmel veszem tudomásul, hogy a mi generációnk eltűnésével nemzetmentő munkánk nem csak, hogy tovább folytatódik, de erősen fel is javul! Igen élveztem „Köszöntő szavaidat” és emigrációnk oly tömör és találós jellemzését. Legalábbis annak első részét, mert a második hiányzik... Mellékelten küldök egy ... csekket önzetlen munkátok támogatására és a kitöltött kérdőívet. Okos gondolat volt felmérni emigrációpnk képességeit. Remélem, választ is kaptok rá! Munkátokhoz további sok szerencsét kívánva, Pannit és Téged szeretettel üdvözöl — Ali Bátyátok [Burgyán Aladár] ITT-OTTnak: A folyóirat alapgondolatával és szerkesztésével 100%-ig egyetértek. Mint N.P.P vezető tag (vasúti vonalon) 45 előtt és után, Kovács Imrével együttműködve Hazánk szomorú sorsáért. Tragikumunk az volt, hogy reálpolitikát soha nem tudtak folytatni. A lap szerkesztése e szellemnek megfelel és így is legyen. — Kovács József, Sarasota Sponzor kerestetik Ludányi Andrásnak: Tisztelt Uram! Molnár Istvánnak hívnak, 23 éves vagyok. Magyarországot 1988 szeptemberében hagytam el. Több évre kizártak a külföldre utazás lehetőségéből, ami a munkámban nagy hátrányt jelentett, mivel tanult szakmám a hajózás. Szakmámban az előrelépés lehetőségeit megvonták tőlem, mert nem voltam hajlandó belépni a kommunista pártba. Hogy hajóstiszti beosztást kaphassak, annak kitétele a párttagság volt, ami ellen viszont elvi kifogásaim voltak, vannak. Ilyen jogtalan és megalázó dolgok hatására jutottam arra az elhatározásra, hogy elhagyom hazámat. Végleges célom már az elinduláskor az Önök országa volt. Munkámat és tudásomat egy olyan demokratikus és szabad ország szolgálatába szeretném állítani, melynek megszemélyesítője szememben az Egyesült Államok. Iskolai végzettségem alapján — hajózási szakközépiskolát végeztem, ahol négy év alatt közepes angoltudásra tettem szert — gépészi és fedélzeti munkakörben is dolgozhattam. A nény évnyi munkaviszonyom felét matrózként, másik felét szakácsként töltöttem. Ezt megelőzőén fél évet felszolgálóként tevékenykedtem egy étteremben. Mindezt azért írtam le Önnek, mert a hágai amerikai nagykövetségen tudtomra adták, hogy csak abban az esetben emigrálhatok az USA-ba, ha valamely szervezet hajlandó szponzorálni. Ugyanitt kaptam meg az Ön szervezetének a címét, s avval a reménnyel írom ezt a levelet, hogy Önök hajlandóak lesznek valamilyen formában segíteni. Reménykedve várom válaszát, s maradok tisztelettel — Molnár István Ludányi Andrásnak: Tisztelt Ludányi Úr! Tudomást szereztem az ön szervezetének létezéséről, melyet a Holland- Amerikai követségen kaptam meg. Németh László vagyok, jelenleg Hollandiában tartózkodom 1988 szept. 19 óta mint politikai menekült. Magyarországon többször összeütközésbe ITT-OTT 22. évf. (1989), 1. (110.) szám 29
