Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 1. (110.) szám
kerültem a hatóságokkal, ellenkező politikai nézeteim miatt. Például tavaly kettő fotókiállításomat tiltottak be. Az egyiket 1988 jan. 12-én. Ez a kiállítás a Magyar fiatalok életéről szólt. A másikat 1988 jun. 21-én zárták be. Ez a tárlat a Magyarországra menekült Erdély-i Magyarok életével foglalkozott. A testvéremmel aki a Magyar Református egyháznál dolgozik egy a politikáról, vallásról és természetvédelemről szóló újságot készítettünk Üzenőfüzet címmel. Az újság készítése és terjesztése lelepleződött, és ezért elbocsájtottak a munkahelyemről, ahol vitorlázórepülőgép szerelő voltam. Az eredeti szakmám: szerszámkészítő, esztergályos. A munkahelyem a MALÉV Repülőklub volt, ahol egyben sportpilóta is voltam. E problémák miatt hagytam el Magyarországot. Azért fordulok önhöz, mert az Egyesült Államokba szeretnék kivándorolni. Az Amerikai követségen azt az információt kaptam, hogy csak abban az esetben emigrálhatok az USA-ba, ha valaki szponzorál. Ezért azzal a kéréssel fordulok önhöz, hogy ha az ön szervezete tudna ilyen téren segíteni, vagy esetleg találna is nekem szponzort, illetve valamilyen segítséget tudna nyújtani a kivándorlásommal kapcsolatban, kérem értesítsen. — Bizakodva várom válaszát. Előre is köszönöm a fáradozását és türelmét. — Tisztelettel: Németh László. László Németh, István Molnár 't Steen 2 4671 HT Dinteloord Holland Kedves Barátaink! Leveleitekre én válaszolok Ludányi András helyett; a késésért elnézést kérek. Szervezetünk, a Magyar Baráti Közösség sajnos nincs berendezkedve arra, hogy kivándorlási ügyekben honfitársainknak segítségére legyen. Kis szervezel vagyunk, fő célunk a magyar kultúrának az ápolása a szétszórtságban. Leveleiteket, címeteket közzé tesszük folyóiratunkban, abban a reményben, hogy valamelyik helyi szervezel, vagy valaki magánszemély felfigyel rá. Szívélyes üdvözlettel, —Éltető J. Lajos Tiszta vizet a pohárba! Éltető Lajosnak: Az Economic and Political Liberalization in Hungary cím alatt írt eredeti gondolatokban gazdag tanulmányod ösztönöz arra, hogy csatoltan megküldjem neked a három hónapos budapesti tartózkodásomról szóló beszámolómat, amellyel itteni barátaimat tájékoztatom arról, hogy mit végeztem. Fejtegetéseid eredményével teljesen egyetértek és csodálkozom azon, hogy ezek az aktuális problémák a legutóbbi ITT. OTT találkozó programjában nem szerepeltek és így megbeszélés tárgyát sem képezhették. Meggyőződésem, hogy itt az ideje annak, hogy az otthoni [helyzetről] világot képet adjunk az emigrációban élő magyarság számára. Amint ezt a fentemlített beszámolómban megjegyzem, „Aki jószándékkal kíván a magyar sorsproblémák megoldásához közeledni, annak meg kell látnia, hogy a jelenlegi magyar politikai vezetőség számos tagja hasonló jószándékkal igyekszik a bajokat orvosolni.” — Tárnái László, Silver Creek, NY Kedves Barátom! Beszámolódnak e számban helyet adtunk. Ami az ITTOTT találkozóját illeti: 1989-ben, reméljük, hogy e témákkal is foglalkozunk majd — ha ugyan el tudunk igazodni a rengeteg változáson. —éji Állásfoglalás? Elvek? Ludányi Andrásnak: Zavarosnak találom Papp Lászlónak adott válaszod végkövetkeztetését, miszerint a politikai állásfoglalásokat elítéled, de ugyanakkor nem veted el az elveket. Mi a különbség állásfoglalás és elv között? Talán, aki állást foglal, az csökönyös és provokatív és handabandázó, s az elvekkel bíró finom diplomata, s mivel nem foglal állást, folyvást helyezkedhet a széljárás szerint? De hát akkor nincsenek elvei, olyan mint a se-hideg, se-meleg hitvány opportunista. Ideje volna már tisztázni magunk között az emigrációban: mik azok az elvi álláspontok, azaz követelések, amikről ellenségeinkkel nem alkuszunk, amiket áruba semmiért se bocsátunk. Vagy szerinted ilyesmi nincs? — Bobula András Kedves Bobula András! Zavaros levelem tisztázása érdekében próbálom ismét megfogalmazni a lényeget: nem látom célravezetőnek a frázisok hangos és dogmatikus hajtogatását. A szócséplés nem vezet konkrét eredményekhez, csak talán abba a tévhitbe ringat, hogy mégis tettünk valamit. Az elvi állásfoglalás akkor érték, ha születik belőle tett, munka, vagy konkrét eredmény. Ez meg épp azok soraiban történik a legritkábban, akik állandóan hajtogatják a régi szólamokat, de semmit sem tesznek a magyar megmaradás érdekében és gyermekeik már rág WASP-okká vedlettek. Gondolom, Te is ismersz ilyeneket; vannak szép számmal. — L.A. 30 ITT-OTT 22. év». (1989), 1. (110.) szám
