Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 4. (113.) szám

the absence of playmates, / the food that makes her cough? / Her father’s gibberish that he has never for­gotten. ... (Kislányom alszik, állával tenyerén. Kant­nak rokona, gondolatok feltalálója. Játszótársak hiányán meditál, az ételen, ami megköhögteti? Apja halandzsáján, melyet az sosem felejtett el?) Kolumbán művészetének különös értéke, hogy ma­gyar ugyan érzelmében, de csak a magyar olvasó számára az: mondanivalóját ugyanúgy átérezheti (ha szubjektíve másképpen is) minden Amerikába bevándorolt, bárhonnan sodorta ide a sorsa. S így eléri azt, ami magyar költőnek ritkán sikerül: felülemelkedik provincializmusunkon, eléri az általánosan emberit. S ez mellesleg nem azért van, mert nyelve angol: ugyanazt elérte volna, ha először magyarul írja verseit, aztán fordítja le. Egyébként a Csoóri és Horváth versek ango­­losításai szintén kitűnőek! —éji Mózsi Ferenc: lmantra. Framo Publishing, Chicago- Toronto, 1989. Kétnyelvű: eretedi magyar versek és an­gol fordításaik. Fordító: Kolumbán Miklós. Kaslik Pét­er bevezetőjével és Selmeczi Zsolt rajzaival. Kötve. „A jelen kötet a Tízparancsolat és a Mantrák nyelvi szerkezeteinek a helyzeti energiáját szabadítja fel... A költő szabadon variálja ezeknek a szövegeknek a zárt elemeit, de anélkül, hogy szentségtörést követne el. [A kötetben] a modem ember egzisztenciális kérdései merülnek fel a vágy és a tett, valamint a szó és a tett viszonyának kapcsán.” —Kaslik Péter Hetzron Róbert. Legszebb verseim. Műfordítás­gyűjtemény. A fordító kiadása, Santa Barbara, 1988. 52+viii. old., fűzve. Megrendelési cím: Robert Hetzron, 1346 San Rafael Ave., Santa Barbara, CA 93109, USA. Hetzron Róbert bevezetésében hangsúlyozza, hogy nem tartja magát költőnek, csak műfordítónak, s a két kategória közti különbséget értelmesen és meggyőzően kifejti. Mégis: amit ebben a szerény kiállítású füzetben nyújt, nem kevesebb, mint a magyar költészetnek egy kis gyöngyfüzére, hiába van „csak” utánköltésekről szó. A szemelvények Shelomo ibn Gabiről 11. századbeli spanyolországi héber költőtől Petrarcán, Shakespear­­en, Goethén, Rimbaudon s Elioton át elvezetnek különböző nyelveken írt modem versekig, a legko­molyabb témájúaktól a játékos tréfákig. Hetzron sze­rint számára a munka „igazi élvezet volt, talán másokat is megörvendeztet.” Engem nagyon meg­örvendeztetett művével, s olvasóinknak figyelmébe ajánlom!—éji Mezey Katalin: Újra meg újra. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985. 184 old., kötve. 26 Ft. „Ritka költő, még a legnagyobbak között is, aki olyan fogékony a mindennapi apró szenzációkra, mint Mezey Katalin. A napi élményeket úgy tudja versbe és verssé varázsolni, hogy felsóhajtunk: ilyen a valóság, ez a valódiság és keresetlen őszinteség! Dörgő, megrázó, nagy eseményekkel valószínűleg semmit se tudna kezdeni, de a városi lakás, a bentről kifelé né­zett természet, a család: kifogyhatatlan meglepetések­kel szolgálnak a költőnőnek. Teljesen női költészet ez, a tárgyak, limlomok kultusza. De nemcsak az élette­len dolgoké, hanem az állatoké és növényeké, de főként az embereké. Mezey Katalinnál nincs elvont emberiség, hanem a környezetébe tartozó emberi lé­nyek egyenként vagy kis csoportokban, minden fájdalmukkal és kevés örömükkel. S az emberek körül ott röpül a sok levetett ing, mosatlan tányér, szobasa­­rok-gyűjtötte, szeretett hulladék. Rácáfol arra a régi tételre, hogy a líra személyi megnyilvánulás. Nem, itt már a líra csak közvetít a személyek között, és minden felolvad ebben az együttélésben, mely csupa izgatott rezgés, de végső lényegében csupa szeretet.” — Weöres Sándor Mezey Katalin: Kivala Palkó Nemlehet-ország­­ban. Kondor Lajos rajzaival. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987. 118 old, kötve. 45 Ft. „Lehet-e valakinek a barátja egy kiselejtezett, ócska vaskályha? Mezey Katalin írónő meseregénye főhősének véleménye szerint: igen. Ez a vaskályha ugyanis jár, azaz sántikál, beszél és — érez. A főhős, Kivala Palkó pedig a népmesékből előteremtett vándorlegény. Kettőjük viszonya sajátos hangulatot, eredetiséget ad az egész könyvnek. A szokványostól eltérő a mese terepe is: nem a „rossz” király pusztításait ábrázolja, hanem a már letarolt, kifosz­tott országot, ahol az életet voltaképp egy magára ma­radt kisleány és annak cicája őrzi. Anna nem a műmesék bágyadt virágszála, hanem törékenységében is életrevaló, dolgos és okos teremtés. A meseregény ennek a két gyerekembernek az érzékeny, finom története, amelybe a »jó« király és kísérete is még bele kíván szólni.” Oláh János: Az Örvényes partján. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988. 406 old., kötve. 51 Ft. „Majdnem húsz írást tartalmaz Oláh János novel­lafüzére. Az Örvényes, Avaskér, Varasd — a történetek színterei — képzeletbeli földrajzi nevek; az itt játszódó események mégis mintha nagyon is valóságosak lenné­nek. A második világháború és az azt követő évtized eseményei elevenednek meg úgy, ahogyan azok egy világtól elzárt közösségben, egy falu életében lezajlot­tak. ...Oláh a háború pusztításairól, a falu átalakulásáról, a tsz-szervezés buktatóiról, az ötvenes évek nehézségeiről szól: csupa olyan gondról, feszültségről, ami máig érezteti hatását.... Oláh látszólag szenvtelen krónikás; valójában makulátlan és megalkuvásra képtelen erkölcsi mércével méri teremt­ményeit. Ezek a hősök, éppúgy mint maguk az írások: rusztikusak, durván faragottak, de a nyers felszín mögött nem nehéz észrevenni, hogy mindegyik nemes anyagból való.” Megjelenik a Remetei Kéziratok c. gyűjtemény Me­zey Katalin és Oláh János munkáiból. Az évi négy füzetből álló sorozat verseket, novellákat, műfor­dításokat bocsát közre a szerzők kiadásában. Az 1989- es egész évi sorozat ára 190 Ft. plusz portó. Meg­rendelési cím: Remetei Kéziratok, H-1286 Pesthi­­degkút 2, Pf. 5, Hungary. 38 ITT-OTT 22. év). (1989), 4. (113.) szám

Next

/
Thumbnails
Contents