Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 1. (110.) szám
Trombitás Dezső (Los Angeles): ELMELKEDESEK LEVÉL BABILONBÓL „Akkor segítségre hívtok engem.” Jeremiás 29:12. Jeremiást Kirsztus előtt 626-ban hívta el Isten prófétának. Negyven éven át hirdette Isten akaratát. Intette a népet a bálványimádás ellen, figyelmeztette a királyt s az ország vezetőit, hogy az asszírokkal és az egyiptomiakkal szemben feljövő új hatalommal, Babilonnal szövetkezzenek. Isten ítéletes igéjét és reálpolitikai intelmeit a kortársak semmibe vették, sőt élete is nem egyszer veszedelemben forgott. A világhatalmat kivívó Babilon 586-ban elfoglalta és lerombolta Jeruzsálemet. S aki élt és mozgott, az a Tigris és Eufrátesz között lévő és már évtizedek óta működő lágerokba deportáltatott. Egy nép likvidálása akkor is vagon-kérdés volt. Aki kibírta az irtózatos szenvedésekkel járó menetelést, életben maradt. Jeremiás otthon maradt a babilóniai katonai parancsnokság által kinevezett új zsidó kormány tanácsadójaként Egy hatalom-átvételt, politikai puccsot megkísérlő csoport a miniszterelnököt meggyilkolta és a kormány több tagját, a hozzátartozóikkal együtt Egyiptomba hurcolták. Jeremiást túszként magukkal vitték. Hogy hol, milyen körülmények között fejezte be tragikus életét, nem tudjuk. A zsidók babiloni fogságát Jeruzsálem elestétől és a nép nagy tömegben való deportálásától számítjuk. Figyelemre méltó, hogy mennyire más volt a próféta üzenete és hangja a fogságba hurcoltakhoz, mint volt annakelőtte, a szabad hazában élőkhöz. Könyvének 29-ik fejezete csodálatos példája az együttérzésnek, a gondban osztozásnak, a bizakodó szeretetnek. Az Isten szavát változatlanul retus nélkül közlő próféta hangsúlyozza, hogy a fogság 70 évig tart. Ezt a könyörtelen tényállást egy pillanatra se veszítsék szem elől, bármit mondanak is a naív álmodozók, üzennek-ímak a hamis próféták. A nagy keserűségből azonban sok áldás fakadhat, ha és miután a nép Istenhez tér. A szabad hazában széthúzó, egymással marakodó, külföldet majmoló és idegen isteneket imádó zsidóság nemzetté kovácsolódik, és mint lelki közösség a Nagy Olvasztó Tégelyben válik alkalmassá az új honfoglalásra. Ez a zord, boldogtalan ember még mosolyogni is tud, ha az Úristennek a népével kapcsolatos jövőbeli terveiről ír. A nemzeti-lelki túlélés, a megmaradás csodálatos, optimista ígéreteinek a felvázolását nagyon praktikus tanácsokkal egészíti ki. Üzeni: hosszú távra rendezkedjenek be. Vásároljanak ingatlanokat, építsenek házakat, alapítsanak családot. Szaporodjanak! Az életnek — „ahogy lehet” jeligével — mennie kell tovább. A helyzetük okos megfontolást, bölcs magatartást sugall. Egyformán bűnt követ el, aki gleichschaltol, túlteljesíti a normát, és az is, aki fenegyerekeskedik, az oroszlán farkát ráncigálja. Kapaszkodjanak Istenbe és kapaszkodjanak egymásba, ha nagyon fáj a szív! A babiloni gettó valójában előjáték volt a Nagy Szétszórattatáshoz, ami K.u. 70-ben következett be és politikailag 1948-ig tartott. Ahogy Jeremiás szíve együtt dobogott népe sorsával, helyzetével, ugyanúgy a még baraklakó, vagy már anyagi bázist kiépítő fogoly zsidó is kitárhatta az ablakát, ha feljött az esthajnali csillag, Jeruzsálem felé. Az élő Isten és az igazi haza valójában a szívünkben van, lakozik. A nyáron hat hetet töltöttem otthon. Magyarországon. Egy 20 évvel ezelőtt elhangzott igehirdetésem ellenpárja ez a mostani. Annak azt a címet adtam: „Levél Babilonba”. Ennek a címe: „Levél Babilonból”. Hazai élményeimet, a látottakat és hallottakat úgy adom vissza, mintha levélbeli beszámoló lenne a gyülekezetemnek. Amit mondok, írok, szeretném, ha kiérződne belőle, hogy közöm van ahhoz a néphez, ahol a levelem adresszálódik. Annak ellenére, hogy igazat és igazán akarok írni, tisztában vagyok azzal, hogy más, akin történnek az események, és más, ha valaki szemlélője azoknak.Tehát elkerülhetetlen volt egy bizonyos távolság, kívüllétel atmoszférája, mivel amerikai útlevelemmel a zsebemben bármikor elhagyhattam az országot. 1972-ben jártam először otthon. Azóta turista hazalátogatóként és mint konferenciákon előadó, illetve vendégigehirdető többször haza mentem, repültem. Ha az első találkozásom a hazával fájdalmas volt, és félelem töltött el, a mostani ottlétemkor azon csodálkoztam, hogy mily nagyot változott a világ csak három év óta is! A fél-Magyarországot bejártam, sok emberrel találkoztam. Valami egészen újat észlelni. Nem a felépítményen tűnik fel, bár a kozmetikai szépítés változatlanul folyik, hanem a lélekben és a viselkedésben történt változás, 1956 nyarára emlékeztető szellemi túlfűtöttséggel, a nyílt beszéd ittasságával. Beszámolómat Jeremiás Babilonba írt levelével egyeztetem, aki a nép, a nemzet és a lelki közösség összefüggésében vizuált és tanácsolt. A nép valamely területen élő, vagy eredetileg azonos területről származó közösség, amelyet a közös eredet és a nyelv, valamint az ezekhez kapcsolódó hagyományok fűznek egybe. Magyarország Európa átjáróháza volt, úgyhogy a faj tisztaságához szó férhet. De ahogy reagálunk dolgokra, a világnézetünk és a viselkedési formuláink, tipikus. Azt kell mondanunk, hogy Jeremiásnak a fogságban lévő véreihez küldött azon üzenetével, hogy t.i. vegyék tudomásul a helyzetüket és abban tanuljanak meg kétlábon megállni, otthon nincs probléma. Ha igaz a szólás-mondás, hogy az utolsó magyar diplomata Bethlen Gábor volt, azt kell mondanunk, hogy ma Magyarországnak 11 millió diplomatája van. Mindenki igyekszik a maga kis életét megfogalmazni, víz felett tartani, a veszélyes örvényeket megkerülve. Talány, hogy honnan szerzik a pénzt, anyagot, de a kisember, a polgár építkezik; autót szerez, és „Olaszba”, „Spanyolba” jár világot látni. A Balatont, Budapestet, egyáltalán az országot ellepik a nyugati-keleti szomszédok. Viszont az is igaz, hogy magyarjaink meg Csehszlovákiába járnak át gyermekcipőt vásárolni. Bécsben a Kärntner Straße-n végignézni a kirakatokat, szintén sikk. A probléma nem a túléléssel, úgyis mint világnézettel és magatartással, hanem az ország lakosságának fogyásával van. Jeremiás tisztában volt azzal, hogy Babilonban az igazi veszedelem az egyke vagy az egyse, és nem az, hogy Nabukodonozor vagy az utód kardja diktált jogot és törvényt. Tudta, mit beszél, amikor azt írta: „Vegyetek magatoknak feleségeket és szüljetek fiakat és leányokat... szaporodjatok meg ott, és meg ne kevesbedjetek.” A világlistán a legtöbb abortuszt Magyarország jegyzi! Egyre több fiatal bagó-módra él együtt, nem házasodik össze. Autó, igen! Külföldi út, igen! Gyerek? Szó se 14 ITT-OTT 22. évt. (1989), 1. (110.) szám
