Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 4. (113.) szám

szabad, demokratikus Magyarországának vezető értel­miségét — arra kérjük, hogy e külképviselettel az ed­diginél tervszerűbben, rendszeresebben, intenzívebben és aktívabban működjenek együtt az osztatlan magyar érdekek érvényesítéséért. Anyanyelvi Konferenci­ánknak meg az a feladata, hogy együttműködést elősegítő műhelyeket, szerkezeteket, fórumokat, prog­ramokat biztosítva gondozza e külképviselet fenntartó, minőségi érdekérvényesítő, utánpótlást is teremtő munkáját. Javaslom, hogy jelen konferenciánk határozatban is mondja ki azt, hogy a magyar nyelv és kultúra külföldi megtartásának elősegítése mellett feladatának tekinti a külföldön küldetésként is vállalt ma­gyarságtudat támogatását, az összmagyarság segítésére való készség előmozdítását. Természetesen ne csak határozatban jelentsük ki ezt, hanem a magunk területein gyakoroljuk is. Eddig elkészült tankönyveink új kiadásait és nyaraló­nyelvoktató táboraink tananyagait egészítsük ki, ké­szülő tankönyveinkbe is foglaljuk bele — szeretetteljes, változatos, biztató, de határozott pedagógiával — az üzenetet: kedves külföldi magyar gyermek és ifjú, nem csak kincset kapsz a magyar kultúra ismeretével, ha­nem fontos és szép feladatot is. Külföldön képviseld ér­dekeit és segíts jobbítani a sorsát azoknak, akiknek nyelvét és kultúráját megismered! Hogy hogyan, arra példákat, gyakorlatokat, kidolgozandó feladatokat nyújthatnak tananyagaink. Anyanyelvi Konferenciánk folyóirata, pedagógus továbbképző tanfolyamai, elő­adássorozatai, eddigi és új műhelyei és fórumai is nyújtsanak példákat, módszereket, elméleti és gyakor­lati értekezéseket arról, hogy miért és hogyan fejleszt­hető, gyakorolható, tanítható a cselekvőképes magyar szolidaritás külföldön. Anyanyelvi Konferenciánk 20 éves munkájának eredményei jelentősek. A jelenlegi új adottságok és ígéretes fejlődés Magyarországa, a kapcsolatokat enge­délyezettebben, nyilvánosabban és szélesebb körben is felvenni kész délvidéki, kárpátaljai, felvidéki magyar kisebbség és a magyarságtudatát cselekvőkészen is megtartó nyugati magyarság közös munkavállalása mostantól kezdve még nagyobb lehetőséget — és ezért, és ezzel felelősséget — ad az Anyanyelvi Konferen­ciának arra, hogy elősegítse különböző országok ma­gyarságának együttműködését. □ Éltető J. Lajos (Portland, OR): HOBBI Valamikor régen, amikor Ludányi András barátommal elkezdtük kiadni az ITT-OTT című lapot, egyik ameri­kai diáktársunk, aki fejcsóválva nézte, hogyan kínlódunk a stencilekkel és a nyomdafestékkel, meg­jegyezte: nehéz hobbi magyarnak lenni. Én persze tüstént felborzolódtam azon, hogy neki hobbi az, ami nekem szent ügyem, de aztán pár esztendővel megbölcsülve beláttam, hogy igaza volt, s hogy ő, aki szépen festett, nem is szánhatta olyan lekicsinylőnek megállapítását, mint amilyennek azt én nagy magyar érzékenységemmel felfogtam. S valóban: nincs a hobbikban semmi kivetendő, el­végre azt, amit az ember szívesen, kedvtelésből művel, azt szeretetből teszi, mint ahogyan ezt az amatőr s a ma már rosszalló dilettáns szavak is bizonyítják. Mi több, a hobbiknak társadalmi, közösségformáló szerepük is van. Művelőik sokszor klubokba, társu­latokba tömörülve személyi kapcsolatokat alakítanak ki és tartanak fenn, szétszóródottságukban, a távol­ságokat leküzdendő, folyóiratokat publikálnak, orszá­gos és nemzetközi szervezeteket, találkozókat, kong­resszusokat rendeznek, hoznak létre. Ezeknek olykor még erős politikai befolyásuk is van: így az Egyesült Államokban a pár millió tagot felsorakoztató Nemzeti Lövészegylet agitációja biztosítja a lakosság demokra­tikus fegyvertartási jogát, aminek közvetett eredménye az, hogy nálunk, a nyugati világ nagy példaképében hetente átlag 400 embert puffantanak le, de akad bol­dogabb példa is elég: mondjuk, a kompjúter egyleteké, melyek nyomására semmissé vált egy törvény, amely a magánszemélyek közti, a telefonhálózaton számító­gépekkel eszközölt kommunikációt tette volna lehetet­lenné, vagy az Amerikai Rádiósok Ligájáé, amelynek több, mint nyolcvan esztendős munkájának tudható be nemcsak az amerikai, hanem a nemzetközi amatőr rádióadók békés rendszabályozása is. Hadd ne is szóljak a számtalan természetvédelmi, többnyire ama­tőrökből álló társaságról, melyek a cethalvadászat be­tiltásától az őserdők megmentéséig értek már el szebb­nél szebb eredményeket a törvényhozás terén. Sokminden, amit kultúrának nevezünk, a kedvtelé­sekhez, hobbikhoz sorolható. Aktív, produktív kedvte­lésből ered pl. díszítőművészetünk, a hímzés, pingálás, faragás, és ez még akkor is igaz, ha olykor megfizetik; kedvtelés a népi zene, a népköltészet, a népi tánc. Hob­biból zenél az amatőr muzsikus, hobbija ezreknek az írás, a festés, a szobrászat, a fényképészet, a sport. Passzív, kultúrát fogyasztó kedvtelésből járunk hang­versenyre, színházba, futballmeccsre; hobbi lehet az ol­vasás, a gyűjtés, de még a tanulás is az iskolán kívül. Mindenkinek van kedvenc tevékenysége, hobbija, min­denki játszik, a gyermek, a felnőtt egyaránt. Éppen az anyanyelvi mozgalomnak az egyik ér­deme az, hogy a magyar nyelvoktatást tankönyveiben játékos alakban próbálja művelni, s nyári táboraiban is játékos módszerekkel oktatják az emigráns gyermeke­ket magyarul. Külföldön pedig egyetlen ma is virágzó ifjúsági mozgalmunk, a cserkészet tkp. nem egyéb, mint okosan szervezett játék, aminek célja, tárgya a magyar örökség tanítása, a magyarságtudat felébresz­tése fiainkban, leányainkban. Lehet, hogy ezen meg­­ütődnek azok, akik mindebben szent ügyet látnak, s nincs is vitám ezzel az állásponttal: ám a cserkészetet nem a célja teszi sikeressé, hanem játékos lényege. Mennyire más ez, mint a hétvégi iskola, ahova járni kell, érthetetlen — és sokszor értelmetlen — szent izék kötelességszerű szolgálatában! A hétvégi iskolát a szülői erőszak tartja fenn, a cserkészetet maga az ifjúság. Szerintem a magyar örökségnek, s az ennek isme­retét feltételező magyarságtudatnak az átadását, ápo­lását, fejlesztését úgy lehetne a legjobban biztosítani, ha — saját elveinkre s a cserkészet tapasztalatára építve — olyan eszközöket, módszereket termelnénk ITT-OTT 22. évf. (1989), 4. (113.) szám 27

Next

/
Thumbnails
Contents