Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 1. (110.) szám
ügyében is így kellene kiállnunk! Az emberek elszoktak a közösségi sikerélményektől és most lassan, öntudatosan saját érdekükben ráfanyalodnak. Vesszen a közöny! Hazánkban elégedetlenséggel (ld. adótörvény, áremelések, elhelyezkedési lehetőségek csökkenése) a munkanélküliek száma is arányosan nő! Pályakezdéshez való jogról beszélnek már nyilvánosan az indulásukban gátolt fiatalok. Az elnevezésében kifogásolt kommunista jelzőt ugyan még használó KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) igyekszik is ezt kihasználni és reformerként meglovagolni. November 18-20-ra országos értekezletet hirdetett Székesfehérvárott. A szervezők szerint a megfigyelői státuszkeretszám már betelt! Mégis, kik lesznek ott? Mert a FIDESZ-t nem valószínű, hogy meghívták. Az, hogy Iványi Pál vagy Németh Miklós lesz az új miniszterelnök, Grósz főtitkárságán és a politikai helyzeten mit sem változtat. Sokan Pozsgay Imrét vagy Nyers Rezsőt szeretnék a miniszterelnöki székben látni, és ők csak sejtenek valamit, ha nem akarják magukat kompromittálni. Asperján György idézettel kezdtem, korábbi könyvének címével folytatnám: Vészkijárat-bejárat! Ezt keresi és önvédelemből kutatja lehetőségét a nép és az országért aggódó szellemi elit. Tán éppen ez a kilátástalanság hozza meg a választ a már nem könnyelműen feltett kérdésekre is. Az értelmiség nem kibúvót keres, hanem a jövőhöz vezető bejáratot. Sok új lap indult be, látszat sikereket keresve. Kilóg a lóláb a Reform c. bulvárkiadvány esetében is. Nemzeti címkével ellátott pletykaszintű lapocska, ugyan jól szerkesztve, meglovagolva az olvasók olcsó érzelmeit-érdeklődését. Hogy mennyire függeden és demokratikus, azt ne firtassuk. A stílus változására éppen az idézett Asperján, vagy maga Fekete Sándor a legjobb példa. Amit Illyés Gyula óta várva vár a magyar szellemiség, az a napokban bekopogtatott az olvasókhoz: a Magyar Demokrata Fórum szellemiségét képviselő független, társadalmi és művelődési lap, a HITEL. A Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Csengey Dénes, Fekete Gyula, Alexa Károly és Lezsák Sándor nevével fémjelzett lapnak — eddigi munkásságuk ismeretében — máris hitelt adhatunk. Ez a gondolati, eszmei szabadság hiányzott, legalább is erősen korlátozott volt. Mint jó alkalomra kiéhezett szenvedélyes vadászok együtt mondhatjuk: lássuk a medvét! A Hitel első száma mindenesetre már megjelent és a felfokozódott érdeklődésnek tudható be, hogy a 20 ezres példányszámban kiadott lapot még 15 ezerben utána kellett nyomni. Reméljük a biztatás mellett a későbbi megrendelésben sem lesz hiány és nem hagyjuk cserben a közérdekegyesítésért kiállókat. „A demokratikus szocializmus érdekeltté tesz bennünket? Megoldja gondjainkat-bajainkat? S ha igen, mennyi idő alatt? Valamelyik változat tíz, tizenöt éve alatt, amikor már nem lesznek a porondon, akik most ránk erőszakolják a be nem teljesülő megoldást?” — teszi fel a jogosan felháborító kérdést helyettü(n)k is Asperján. „Hogyan lesz belőlünk egy huszonegyedik századba lépő nemzet? Hogyan lesz belőlünk újra nemzet? Hogyan születik az olyan jövő, amelyet már a jelenben bizonyossággal érezhetünk? Hogyan lesz a másként?” Úgy érzem, míg ezeket a kérdéseket nyilvánosan is fel lehet tenni (mégha csak kiválasztottaknak is) egy magyarországi lapban, addig beszélhetünk irodalmi Életről és politikai Irodalomról is. A mi feladatunk nem is feladat már, függvénye értelmes kintlétünknek, fennmaradásunknak. A Magyar Nemzet október 22-én interjút közölt Bihari Mihály politológussal a többpártrendszer és a demokratikus szocializmus esélyeiről, Németh László-i idézetet használva címként: „A termékeny zavar állapotában vagyunk...” „Ebből a helyzetből gazdagodon kikerülve, történelmi időmértékké kellene tágítani azt a valóban csak néhány pillanatot, amikor az utóbbi hetven évben a szocializmus és a demokrácia összetalálkozott. Ha ezt a társadalom nem harcolja ki, akkor állandósult gazdasági és politikai válságban fennmaradhat az államdiktatúra valamelyest liberalizált változata, amely bármely pillanatban robbanással fenyeget...” Vigyázó lelkiismeretünket jó irányba vessük! Ez a mai értekezlet is részben már ezt a célt szolgálja: közösen, felelősséggel beszéljük át, részünkről miként lesz a hogyan?Q [Elhangzott a Közös Magyar Külügyi Bizottság 1988. nov. 19-én tartott ülésén Washingtonban, az Amerikai Magyar Református Egyesület székházában, A magyar jelen és jövő; küzdelem, realitás, felelősség c. kerékasztal konferencián.] Mexikói „vicc": — ,;Cómo es que jamás aumenta la población de este pueblo? «[No hay nacimientos? — Sí. Sólo que cada vez que nace un nino, alguien sale huyendo de aquí. — Hogy lehet, hogy ez a nép sohasem szaporodik? Nincsenek születések? — De. Csakhogy amikor egy gyerek megszületik, valaki mindig elmenekül innen. ITT-OTT22. év). (1989), 1. (110.) szám 13
