Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 1. (110.) szám

ügyében is így kellene kiállnunk! Az emberek elszoktak a közösségi sikerél­ményektől és most lassan, öntudatosan saját érdekükben ráfanyalodnak. Vesszen a közöny! Hazánkban elégedetlenséggel (ld. adótörvény, áremelések, elhelyezkedési lehetőségek csökkenése) a munka­­nélküliek száma is arányosan nő! Pályakezdéshez való jogról beszélnek már nyilvánosan az indulásukban gátolt fiatalok. Az elnevezésében kifogásolt kommunista jelzőt ugyan még használó KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) igyekszik is ezt kihasználni és reformer­ként meglovagolni. November 18-20-ra országos értekezletet hirdetett Székesfe­hérvárott. A szervezők szerint a megfi­gyelői státuszkeretszám már betelt! Mé­gis, kik lesznek ott? Mert a FIDESZ-t nem valószínű, hogy meghívták. Az, hogy Iványi Pál vagy Németh Miklós lesz az új miniszterelnök, Grósz főtitkárságán és a politikai helyzeten mit sem változtat. Sokan Pozsgay Imrét vagy Nyers Rezsőt szeretnék a minisz­terelnöki székben látni, és ők csak sejte­nek valamit, ha nem akarják magukat kompromittálni. Asperján György idézettel kezdtem, korábbi könyvének címével folytatnám: Vészkijárat-bejárat! Ezt keresi és önvédelemből kutatja lehetőségét a nép és az országért aggódó szellemi elit. Tán éppen ez a kilátástalanság hozza meg a választ a már nem könnyelműen feltett kérdésekre is. Az értelmiség nem kibúvót keres, ha­nem a jövőhöz vezető bejáratot. Sok új lap indult be, látszat sikereket keresve. Kilóg a lóláb a Reform c. bulvárkiadvány esetében is. Nemzeti címkével ellátott pletykaszintű lapocska, ugyan jól szerkesztve, meglovagolva az olvasók olcsó érzelmeit-érdeklődését. Hogy mennyire függeden és demokrati­kus, azt ne firtassuk. A stílus változására éppen az idézett Asperján, vagy maga Fekete Sándor a legjobb példa. Amit Illyés Gyula óta várva vár a magyar szellemiség, az a napokban be­kopogtatott az olvasókhoz: a Magyar Demokrata Fórum szellemiségét képvi­selő független, társadalmi és művelődési lap, a HITEL. A Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Csengey Dénes, Fekete Gyula, Alexa Károly és Lezsák Sándor nevével fémjelzett lapnak — ed­digi munkásságuk ismeretében — máris hitelt adhatunk. Ez a gondolati, eszmei szabadság hiányzott, legalább is erősen korlátozott volt. Mint jó alkalomra kiéhezett szenve­délyes vadászok együtt mondhatjuk: lássuk a medvét! A Hitel első száma mindenesetre már megjelent és a felfo­kozódott érdeklődésnek tudható be, hogy a 20 ezres példányszámban kiadott lapot még 15 ezerben utána kellett nyomni. Reméljük a biztatás mellett a későbbi megrendelésben sem lesz hiány és nem hagyjuk cserben a közérdek­egyesítésért kiállókat. „A demokratikus szocializmus érde­keltté tesz bennünket? Megoldja gondjainkat-bajainkat? S ha igen, mennyi idő alatt? Valamelyik változat tíz, tizenöt éve alatt, amikor már nem lesznek a porondon, akik most ránk erőszakolják a be nem teljesülő meg­oldást?” — teszi fel a jogosan felháborító kérdést helyettü(n)k is As­perján. „Hogyan lesz belőlünk egy huszon­egyedik századba lépő nemzet? Hogyan lesz belőlünk újra nemzet? Hogyan születik az olyan jövő, amelyet már a je­lenben bizonyossággal érezhetünk? Hogyan lesz a másként?” Úgy érzem, míg ezeket a kérdéseket nyilvánosan is fel lehet tenni (mégha csak kiválasztottaknak is) egy magya­rországi lapban, addig beszélhetünk iro­dalmi Életről és politikai Irodalomról is. A mi feladatunk nem is feladat már, függvénye értelmes kintlétünknek, fenn­maradásunknak. A Magyar Nemzet október 22-én in­terjút közölt Bihari Mihály poli­tológussal a többpártrendszer és a de­mokratikus szocializmus esélyeiről, Németh László-i idézetet használva címként: „A termékeny zavar állapotában vagyunk...” „Ebből a helyzetből gazdagodon ki­kerülve, történelmi időmértékké kellene tágítani azt a valóban csak néhány pil­lanatot, amikor az utóbbi hetven évben a szocializmus és a demokrácia össze­találkozott. Ha ezt a társadalom nem har­colja ki, akkor állandósult gazdasági és politikai válságban fennmaradhat az államdiktatúra valamelyest liberalizált változata, amely bármely pillanatban robbanással fenyeget...” Vigyázó lelkiismeretünket jó irányba vessük! Ez a mai értekezlet is részben már ezt a célt szolgálja: közösen, felelősséggel beszéljük át, részünkről miként lesz a hogyan?Q [Elhangzott a Közös Magyar Külügyi Bizottság 1988. nov. 19-én tartott ülésén Washingtonban, az Amerikai Magyar Református Egyesület székházában, A magyar jelen és jövő; küzdelem, realitás, felelősség c. kerék­asztal konferencián.] Mexikói „vicc": — ,;Cómo es que jamás aumenta la población de este pueblo? «[No hay nacimientos? — Sí. Sólo que cada vez que nace un nino, alguien sale huyendo de aquí. — Hogy lehet, hogy ez a nép sohasem szaporodik? Nincsenek születések? — De. Csakhogy amikor egy gyerek megszületik, valaki mindig elmenekül innen. ITT-OTT22. év). (1989), 1. (110.) szám 13

Next

/
Thumbnails
Contents