Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 2. (108.) szám
jövőjének, a magyar nemzet fennmaradásának változott viszonyok között egyetlen biztosítéka az itthon és idegenben élő magyarokat erős kötelékkel egybefűző, egységes és egyetemes magyar nemzeti művelődés szentistváni alkotásának sértetlen fenntartása lehet. Köszöntőm a magyarok második világkongresszusát! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök felkérésére dr. Nagy Károly igazgató egymásután hívja szólásra a külföldi magyarok kiküldötteit. Daragó József, az amerikai magyar Verhovay Segélyegylet főelnöke: Köszöntéssel fordulok a Magyarok Világkongresszusához, ebben a köszöntésben benne van az Amerikai Egyesült Államokban tanyát vert magyarok sokaságának lelke. Ott van a köszöntés mellett a kívánság, ott van a reménység, hogy végre valóra válik az a forró óhajtás, amely szerint a föld kerekségén szerte élő magyarok valahára összekapcsolódnak abban a természetes elgondolásban, miszerint minden magyar anyától született ember tagja a magyar nemzetségnek, mint ahogy a tengernek minden cseppje tenger. (Éljenzés.) Mert mindegy, hogy hova vezeti útja a kivándorló magyart, osztoznia kell a magyar sorsban s éppen úgy mint szülőföldjén élő nemzetségének, neki is kijut a nagy népek közelségében, hogy innen is nyomják, onnan is szorítják. Az Egyesült Államokban élő magyarok már régen tudják, hogy a magyar sors, ez a nagy mostoha, lehet hozzánk kérlelhetetlenül kegyetlen, sanyargathat, keseríthet, de megsemmisíteni nem tudja azt az erős élniakarást, amit elföldelni nem tudott a Mohipuszta, nem temethetett el Mohács, nem zárhatott koporsóba Világos és hasztalan terített le szemfedővel Trianon. Nem a nyakunkba akasztott üres tarisznyából, nem is az útra adott jó tanácsokból épült fel az amerikai magyarság tisztes háromsága, hanem a magyar természetben rejlő élniakarás, a magyar lelkekben élő teremtőerő alkotta és építette fel az egyházakat, a sajtót s hozta létre azokat az egyesületeket, amelyekben kifejeződik ott a magyar társadalmi élet. (Nagy taps.) És ez a társadalmi élet nem kialvó, hanem szolgálattételre jelentkeznek a sírbahanyatlók helyett az ifjak és leszármazottaik ülik körül azt az asztalt — maholnap teljesen —, amelyre idáig az úttörők könyököltek. Külföldi Magyarok! Testvéreim! Szent István népe ezer esztendőnél több, hogy gigászi küzdelemmel akadályozza meg, hogy a nemzetek sorából ki ne töröljék s ma is vérrel verejtékezik, hogy lazítsa torkán azt a szorítást, amelynek durva ereje a lélekzetet majdnem beléfojtja. Lehet-e nekünk, külföldön élő magyaroknak ezt a rettenetes agóniát tétlenül néznünk? Az az igazság, hogy nem lehet, mert a magyar sors mindenütt utolér és szívünkbe lövi azt a fájdalmat, amely szülőhazánk testén végighasít. Gyűjtsük hát össze a szétszórt erőket és kapcsolódjunk össze egy nemzetséges akaratban azzal a fogadalommal, hogy úgy egymást, mint szülőhazánkat bajában segíteni, bújában enyhíteni meg nem szűnünk. Alakítsuk meg a Magyarok Világszövetségét és vigyük át gyermekeinkbe a magunk hitét, szeretett nemzetségünknek tiszteletét és drága szülőhazánk iránt szívünk áhítatát és szeretetét. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Bräutigam Róbert, a Dél-Amerikában, Argentínában, Bolíviában, Chilében, Paraguayban és Uruguayban lakó magyarok jubileumi bizottságának kiküldöttje: A Dél-Amerikának Argentina, Bolivia, Chile, Paraguay és Uruguay államában élő magyarok közös értekezletén határozták el, hogy részt vesznek a magyarok második világkongresszusán és örömmel csatlakoznak a Magyarok Világszövetségéhez, amely hivatva lesz az egész világ magyarságát egy nagy egységbe foglalni. Ennek az értekezletnek a megbízásából állok most itt és amikor a világ minden tájáról egybegyűlt magyar testvéreimet sok-sok ezer dél-amerikai magyar testvéreink nevében igaz testvéri szeretettel üdvözlöm, nevükben Isten áldását kérem szeretett magyar hazánkra és mindnyájunk 32
