Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 2. (108.) szám

magyar munkával a világ minden népével felvesszük a versenyt; a Ti példátok is ezt mutatja külföldi magyar véreink.

Nekünk nagy erőtöbbletet jelent, hogy ilyen családtagjaink, ilyen értékeink vannak a világon, mint Ti vagytok. A mi dicsőségünk, ha nemzetünket méltón képviselitek, hiszen az egyes embereken át ítélik meg a nemzetet. Ti vagytok hivatva arra, hogy védői legyetek a magyar érdekeknek, hirdetői a magyar igazságnak, hogy hirdessétek a magyar nemzet jogát szabadságra, történelmi küldetésének teljesítésére, az emberiség megbecsülésére.

Amikor megalakítjuk a Magyarok Világszövetségét, vessük le az önzésnek és gyűlölködésnek hétköznapi poros ruháját és a szeretet tiszta, fényes köntösében nyújtsunk testvéri jobbot egymásnak.

Ebben az ölelésben benne lesz az egész nemzet lelke és az a frigy, amit kötünk, új erőt ad a magyar családnak, és kedves lesz a Magyarok Istenének, akinek áldása kísérje hazafias munkánkat. Úgy legyen! (Élénk éljenzés és taps.)

A magyarok második világkongresszusának ülését ezennel megnyitom.

Jegyzőkönyveink vezetésére felkérem Nagy József titkár urat, a jegyzőkönyvek hitelesítésére pedig Daragó József, dr. Telkes László, dr. Kun Andor, Tors Tibor és Dezső János urakat.

Gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: A m. kir. kormány és a magyar állam nevében szívünknek egész meleg magyar szeretetével üdvözlöm a magyarságnak a különböző kontinensekről, közelből és távolból itt egybegyűlt képviselőit. Vannak közöttük olyanok, akik már nem magyar földön születtek, vannak olyanok, akiket már csak édesanyjuk tanított meg magyarul beszélni. Vannak olyanok, akiknek gyerekei már nem magyarul beszélnek, nem is értik a magyar szót. És mégis, magyarságunk bennünket összekapcsol. Minket nem szavak, nem jelszavak, nem jelvények, nem mivoltunknak mesterséges üres definíciói kapcsolnak össze, hanem nemzedékek öntudata, akarata és hagyományai.

Mi az, hogy magyar? Magyar minden, amit mi, apáink és őseink egyaránt magyarnak éreztünk és magyarnak tudunk. Magyar minden, amire mint magyarok emlékszünk, magyar minden, amiért és ami által egymáshoz kapcsolódunk, egymásért érzünk, egymást testvérünknek valljuk.

Ez kovácsolt minket nemzetté vándorlásainkban, honfoglalásunkban, államalapításunkban és államunk további tökéletesítésében. Európának ezen a részén, itt a Duna-medencében mi voltunk az államformálásnak és nemzetformálásnak kovásza és hozzáteszem, mindkettőnek önzetlen formában. Századokon át segítettük Európát építeni. Hangsúlyozom: építeni, mert nemcsak védtük Európát, hanem építettük is a magunk tudásával s a magunk tehetségével. A puszták fiának távolról hozott politikai készségével, erős akaratával és azzal a sokoldalú tehetséggel, amelyet fiainkban magunkénak vallhatunk. Ma ebben a megnagyobbodott és mégis szűkké lett világban, amely itt körülöttünk forr és új életformát keres, ebben az új világban segítünk Európa helyett immár világot építeni, mindenütt, ahol magyar áll és magyar él.

Ma itt jelképesen összejöttünk, képviselve széles e világnak magyarjait. Közelről és távolról összejöttünk különböző tapasztalatokkal gazdagodott magyarok. Összejöttünk szótváltani, egymást erősíteni, egynek maradni lélekben. Mi magyarok kötelességet teljesítünk ott ahol állunk mindenfelé, jóságot jósággal, hívséget hívséggel fizetünk, ahol oyanra találunk! Magyarok vagyunk! (Élénk éljenzés és taps.)

Szendy Károly Budapest székesfőváros polgármestere: A magyar főváros lakossága nevében mint polgármester mélységes szeretettel, testvéri érzéssel köszöntőm ezt a Kongresszust és köszöntök minden Budapestre jött magyart. Felemelő érzés az — azt hiszem — nemcsak nekünk, hanem nektek is, minden idejött magyar vérünknek, hogy tudjátok azt, hogy ezen a földön 13 millió magyar van és látjátok azt, hogy ez a 13 millió magyar lélekben, kultúrában, a jövő reménységében egyet gondol, egyet érez. De ti láthatjátok azt is — és ha hazamentek, hírül vihetitek, hogy a régi

30