Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 2. (108.) szám
A MAGYAROK MÁSODIK VILÁGKONGRESSZUSÁNAK 1938 AUGUSZTUS 16-ÁN DÉLELŐTT 1/4 11 ÓRAKOR A PESTI VIGADÓBAN TARTOTT MEGNYITÓ ÜNNEPSÉGE Az egybegyűltek a M. kir. Államrendőrség zenekarának kíséretével elénekelték a Himnuszt. Báró Perényi Zsigmond elnök: Királyi Fenségek! Főmagasságú Hercegprímás Úr! Kegyelmes Uraim! Magyar Testvéreim! Boldog érzéssel "és meleg szeretettel köszöntőm a világ minden részéről itt egybegyűlt magyarokat, köszöntőm őket az egész magyar nép nevében. A mi szeretetünk lángja messze tűllobog ezen a gyülekezeten, messze túl kicsiny országunk határain, hegyeken és tengereken s forró ölelést küldünk az egész világ magyarjai felé. Örömünnepet ülünk, mert nagyon kedves rokonokat fogadunk, látom az arcokból, a tekintetekből, a mosolyokból, a könnyekből, hogy rokonok vagyunk, hogy Mindnyájatokban közös magyar lélek világol, hogy Mindnyájan a magyar népcsaládhoz tartoztok. Szent István jubileumi évében hívtunk össze Benneteket, hogy a magyar lelki egybeforrás nagyszerű ünnepét együtt üljük, mert a szentistváni eszme fölötte áll minden pártpolitikának, áthidal minden ellentétet, minden megkülönböztetést magyarok között. Szent István birodalma az az eszmény, amelynek ma is minden magyar hódol. Az államalapító nagy király az ország kapuit kitárta és befogadott mindenkit, aki a magyar hazát kívánta szolgálni, úgy mi is az ő bölcs intelmeit követjük, mikor azt valljuk, hogy széles e világon, aki magyarnak érzi magát, aki szereti a magyar földet, aki érte akar dolgozni és áldozni ha kell, mi azt magyar testvérünknek fogadjuk. Kevesen vagyunk magyarok, annál szorosabban, annál tudatosabban, annál nagyobb ragaszkodással legyünk egy család. Ebből a családból nem zárhatunk ki senkit, aki becsületes magyar. Ezt a családot csak szaporítani szabad, nem csonkítani. Mások, kegyetlen ellenségek, úgyis megcsonkítottak. Ti messze földre vándorolt magyarok olyan kapcsolatban vagytok a magyar hazával, mint az otthonát elhagyott gyermek az édesanyával. A gyermek eltörölhetetlenül viseli anyja bélyegét, a lelki kapcsokat el nem tépheti, láthatja a szülő tévedéseit, hibáit, érezheti, hogy valamikor mostoha módon bánt vele: mégis Isten parancsa és a természet örök törvényei szerint szeretni és tisztelni kénytelen. Nektek is így rendeltetett elvándorolt magyarok. Más államoknak vagytok polgárai, amelyeknek hűséggel tartoztok, alávetve ottani törvényeknek, szokásoknak, uralkodó felfogásoknak, mégis eltörülhetetlenül viselitek az óhaza, a velünk közös anya bélyegét: akarva, nem akarva szeretni kell azt, még akkor is, ha valamikor vándorbotot adott kezetekbe. De nemcsak szeretni, becsülni is kell a magyar hazát. Nincs mit szégyelnünk, büszke öntudattal vallhatja magát mindenki magyarnak. Lehet a mi népünknek sok hibája, de még több az erénye. Nálunk is voltak mint mindenütt gonosz, hitvány emberek, de voltak nagy magyarok, nagyszerű hősök és vértanuk, akiknek vére mindig lemosta azt a foltot, amit egyesek a magyar becsületben ejtettek. A véráztatta magyar földről nagy magyar múlt napjai szállnak felénk. Magyarnak lenni, mindig küzdelmet jelentett, sokszor szenvedést, de dicső, nagyszerű hivatást, mert az Isteni Gondviselés rendelése szerint harcolnunk kellett a szabadságért, a kereszténységért, a civilizációért. Ma sem szabad elhagynunk a küzdő porondot, ma is történelmi hivatásunk a Duna völgyében vezető szerepet játszani, harcolni a bennünket és Európát fenyegető veszedelmekkel szemben. Mi nem csüggedünk, mert büszkén valljuk, hogy magyar tehetséggel, magyar virtussal, 29
