Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 2. (108.) szám
—, hanem eszköz ahhoz, hogy küldetésszerűen munkálkodjunk külföldön az összmagyarság sorsa jobbításáért. Mi módon lehetne ilyen küldetéstudatot fejleszteni külföldi magyar fiatalokban? Az elsőrendű felelősség természetesen a szülőké, tanítóké, papoké, ifjúsági és cserkészvezetőké. Megtanítani, megszerettetni a gyerekekkel, fiatalokkal a magyar nyelvet és kultúrát, de amellett megtanítani azt is, hogy tizenhatmilliónyi magyar nemzetünk tömbjeinek, kisebbségeinknek és szórványainknak válságos gondjaiban segítségére lennünk erkölcsi, becsületbeli emberi és magyar kötelességünk. Amit nem is könnyű teljesíteni. Nem szórakoztató “hobby”, nem diadalmenet, nem “party”, nem is csak táncház és táborozás. Kemény munka is. Kihívás. Szolgálat. Felelős, fegyelmezett, céltudatos tevékenység. Aminek — mint minden más alkotó emberi tevékenységnek — megvannak az örömei is és a nyűgei, sikerélményekkel és kudarcokkal, unalommal és felemelő percekkel együtt. A fiataloknak meg önmagukban kell tudatosítaniuk azt, hogy a magyarság külföldi küldetéses vállalása ugyanolyan természetes erkölcsi kötelesség, mint egy anya, egy testvér vállalása, segítése. Amellett, hogy kötelesség — kedves kötelesség, mint szülőknek a gyermek: édes teher. Tizenhatmilliós népünk sorsa jobbítását külföldön munkálni, ügyében fellépni, világnyelveken szószólója lenni, gondjait ismertetni, egyéneit lehetőségekhez hozzásegíteni, csoportjait támogatni nemes feladat, méltó életcél. Önmagam vágyait, boldogságát keresni, kielégíteni, szolgálni — az se rossz. De önmagam mellett népem, nemzetem, testvéreim jövője jobbításáért külföldön követként is dolgozni —- az már valami olyan “plusz”, amiért érdemes, értelmes élni, küzdeni. Tavaly, az EPMSZ svájci konferenciáján tartott előadásodban — ami a Chicago-i Szivárvány legújabb számában, és néhány részlete a debreceni Alföld-ben is megjelent — a nyugati magyarság csoportjai és egyénei legjobbjainak küldetésszerűen végzett munkásságát négy feladatkör leírásával elemezted, példákkal is illusztrálva: megtartás, kiegészítés, fórum biztosítás, érdekvédelem és közvetítés. Mondanál többet erről? Ne vedd szerénytelenségnek, ha arra kérem olvasóidat: lapozzák fel ezt az elemzést a rövidesen megjelenő könyvemben — Csoóri Sándor írt hozzá előszót — ahol részletesen megtalálhatók ezek a gondolatok. Címe: Szigetmagyarság és szolidaritás. [1988. június. Motolla 88:3.] Forrásértékű tanúbeszámoló! Megjelent: Papp László: ÉMEFESZ, az amerikai magyar egyetemisták mozgalma az 1956-os forradalom után. Papp Lászlót, mint fiatal építészt 1956-ban a Lakóépülettervezö Vállalat forradalmi munkástanácsa elnökévé választották. A forradalom leverése után Ausztriában részt vett a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége (1961-től: MEFESZ, UFHS) megteremtésében, majd 1957-ben egyik megalapítójaként első elnökévé választotta az Északamerikai Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületeinek Szövetsége, az ÉMEFESZ. Ma önálló építész tervezőiroda vezetője, a New York állami Építészszövetség elnöke s az American Institute of Architects igazgatója. — Tanúbeszámolója végigkíséri az ÉMEFESZ 12 éves működését, máig ható munkáját képekkel, dokumentumokkal. Kiadó: Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei Kör, Tanúk — Korukról, 7. Kapható: Püski-Corvin, 241 E. 82nd. St., New York, NY 10028 (tel. 212-879-8893), és más nyugati magyar könyvesboltokban. Ára $6. 20
