Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 2. (108.) szám
MABRY ÚTI FÁK... Nyúlánk fenyők magasló koronája alatt reggeli csipke, fehér illúzióként lengett Atlanta híres, virágzó “dogwood” tengere. Hlat és indulat hullámai között bizonytalanul ingott a jövő. Kéz-a-kézben mentünk, gyöngéd figyelemmel Te mutattad (én csodáltam) az erdőbe ültetett virágok s a nyers természet harmóniáját. Előttünk a való élet darabkája példázott... De Te nem hittél abban amit láttál, én nem láttam amiben hittem, hogy türelemmel, s céllal akarva, különböző természetek megférhetnek, virágozhatnak, fejlődhetnek együtt; — s mint virágok a fenyő óriást, kontraszttal is megszépíthetik egymást. Ma már külön utakon sétálunk, az illatokat elfújták közömbös szelek, s álmokat gerjesztő szirmokat helyettesítik dolgos levelek. Szereplők, séták változnak, s majd meggörbíti hátunk az egyedüllét ijesztő ideje... Akkor egy nap ráébredünk és felmérjük késve, néha mennyit jelent egy felismerés. Kezünk majd már az összekapcsolódó szerelem emlékét sem érzi... — Talán a megejtő tavaszi reggel minden oktalan szerelemmel a hiábavalóság egy darabját méri. Fülöp G. László Madison, 1987. jún. 23. 21
