Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 1. (107.) szám

A másik erkölcsösnek tűnő okoskodás szerint a hivatásos tiszt ne szegje meg esküjét és az ellenséggel semmiféle egyetértésbe ne bocsájtkozzék. Ez az érv is hazugságon alapul. Az esküt a magyar törvényes kormányzóra, nem pedig a németek által hatalomra jutott Szálasira tették le. Akik Szálasira felesküdtek, alapvető esküjüket szegték meg. Szálasi és Hitler további kiszolgálása volt esküszegés, nem annak a fordítottja.” (25-26. oldalak)

A könyv azért is értékes mert fontos adatokat közöl. Csak egy példát szeretnék itt említeni: Andropov szovjet nagykövet viselkedését a Szovjet második fegyveres beavatkozás előestjén. Ezt is, egyszerűen, nagyzolás nélkül, mondja el Király Béla, amint ő látta mikor személyesen ment felderítő dtjára a Szovjet Nagykövetségre 1956 november 2-án. Ügyesen összefonja a "nagypolitikát" a "kis események" és az egyéni emberek sorsával.

Ugyanakkor, a legszebb emberi, női, arcon is lehet szeplő. így a legjobban megírt könyvben is lehet olyasmi, ami kifogásolható. Mivel őszinte könyvről írok ismertetést, azt hiszem elbírja az őszinte kritikát is. Amit én személyesen kifogásolok ebben a tanúvallomásban, az két fogalom laza használata. A két fogalom: "reakciós" és "fasiszta. " Ezekkel a könyv első száz oldalán találkozhatunk olykor-olykor. Kár, hogy nem csípte ki őket akár az egyik, akár a másik felelős kiadó. Az olyan kifejezések mint a "reakciós Eckhardt" (22. o.) vagy a "fasiszta rendszer" — csak polémiára hasznosak. Sokkal precízebb lett volna más jelzőket, vagy kevésbé lejáratott jelzőket alkalmazni.

Minden kis szeplő dacára, ez egy nagyon fontos tanúvallomás, mert egy korszak fontos szereplője, vezető egyénisége, rögzíti benne a műitat. A visszaemlékezés és a könyv majdnem minden oldala tanúskodik egy elszánt életről, egy céltudatos, közösséget szolgálni akaró életről; de mindenek előtt egy aktív, tettrekész életről. Mindenkinek ajánljuk ezt az olvasmányt — csakis tanulni lehet belőle: történelmet, emberséget, magyarságot! 1. a.

3(e i|< ifc

Papp László. ÉMEFESZ: Az Amerikai Magyar Egyetemisták Mozgalma az 1956-os Forradalom Után. A Tanűk - Korukról 7. könyve, New Brunswick, NJ: Magyar Öregdiák Szövetség, 1988. 5-95 oldal.

Papp László visszaemlékezése véleményem szerint nagyon fontos üj irányzatot indít a Nagy Károly által szerkesztett A tanűk - korukról, szóbeli történelem kiadványsorozatban. Eddig a visszaemlékezések főleg Magyarország közelmúltjával foglalkoztak. Papp László könyve viszont az 1956 után külföldre szakadt fiatalok egyetemista mozgalmáról és szervezésével foglalkozik. Tehát, a szétszórtságban élő magyarság történelmét kezdi rögzíteni az utókor számára.

Az ÉMEFESZ-ről írt visszaemlékezés tömör összegezése tizenkét év (1957-1968) történelmének a külföldi magyarság, főleg az Északamerikai magyar diákság életében.

Az Északamerikai Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületeinek Szövetsége 1957 január 22-én alakult Bard College-ban. A könyv írója ennek a szervezetnek az első elnöke lett 1957 júniusában a Chicago University-n megtartott szervezeti közgyűlésén.

Papp László röviden bemutatja saját magát "A tanu-magáról" című fejezetben, aztán pedig "A MEFESZ első és második megalakulása" című fejezetben a szervezet történelmi előzményeit. Ez a két rész meghatározza a könyv körvonalait.

50