Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 1. (107.) szám

A könyv írója több volt diáktársát felkérte levélben, hogy írjanak neki az ÉMEFESZ múltjáról és saját szerepükről a szervezetben» Ezeket a leveleket hatásosan összekapcsolja saját emlékeivel, fényképekkel, dokumentumokkal és kivándorlási adatokkal, hogy érdekesen és élethűen ábrázolja a diák mozgalom múltját. Összekötő fonálnak használja a fel-felvetődő kérdést: mi legyen a szerepünk mostmár, hogy elszakadtunk Magyarországtól? És mit tehetünk, hogy ez a szerep maximálisan sikerüljön?

Cs. Szabó László fogalmazta meg az ÉMEFESZ számára a szerepet a "tanulmányúton vagyunk" kifejezéssel, amit Papp László is magáévá tett és az 1957-es chicagói közgyűléstől kezdve népszerűsített» És ez maradt a "model" és nagyjából jól szolgált addig amig"ideiglenesnek" látszott a magyar diákok külföldre szakadása, és amig olyan diákok vezették a szervezetet, akik direkt az 1956-os Forradalomból merítették az útmutatást. Takács József adminisztrációja után véget ért ez a direkt 1956-os élmény közösség. Az ezután következő vezetőket inkább a magyar cserkész múlt tartotta össze.

Volt még egy másik tényező is, amit számításba kell venni. Az ÉMEFESZ komoly irodával, költségvetéssel rendelkezett létezésének kezdetén. Eredetileg nagy szerepet játszott az 56-os fiatalok ösztöndíj ellátásában,angol nyelvtanításának biztosításában, és az egyetemeken való elhelyezésében. Amint ezt Papp László megállapítja, ez óriási feladat volt, mert 10, 305 huszonéves jött az Egyesült Államokba és ennek kicsit több mint 10 százalékát sikerült beíratni mint egyetemi hallgatót (1. 33 oldal). Ez a konkrét feladat és a Ford és Rockefeller alapítványok anyagi támogatása, erős és aktív szervezetet kovácsolt az ÉMEFESZ -bői.

De mégse volt ez elég. Az anyagi támogatás megszűnésével és a külföldi státusz állandósulásával,a magyar-származású diákok számának csökkenésével, a szervezők is bizonytalanabbakká váltak. Az első generáció vezetői próbáltak új értelmet és célt adni az ÉMEFESZ-nek. Ennek legfrappánsabb példája Nagy Károly 1966-ban elhangzott beszéde Camp Kilmerben, mikor a Németh László, Kodály Zoltán és Illyés Gyula által javasolt "híd" szerepet tűzte ki célul. Tehát, hogy legyünk a nemzet közvetítői a nagyvilág felé és a nagyvilágot pedig közvetítsük Magyarországnak. (40. oldal) Bár az angolnyelvfí kiadványok, a "Campus Program" és a "MOTI" program ezt célozták, 1968-ig kifutott hajtóerőből a szervezet. Képtelen volt utánpótlást regrutálni és a szerep elvállalására felnevelni a következő generációt.

Papp László a megszűnést nem abszolút kudarcnak tekinti. Szerinte egyéni szinten rengeteg eredményt értek el azok akik aktív mozgatói voltak az ÉMEFESZ-nek. Ezáltal a magyar hírnevet fényesebbé tették és magyar közösségi célokat is elősegítettek (például a magyar kisebbségi jogvédelem területén!). Ezzel a végeredménnyel sajnos nem tudok teljesen egyetérteni! Nem mondhatná ugyanezt a Magyar Cserkészszövetség is? (Mellesleg, a M. Cs. Szöv. még mindig termel utánpótlást!)

Annak dacára, hogy nem mindenben tudok egyetérteni Papp László kiértékelésével, írása rögzíti a múltat egy lényeges szerepet vállaló és betöltő magyar szervezet életében.

Az ilyen írások szükségesek ahhoz, hogy tudjunk tükörbe nézni olykor. Az ilyen szembesítés a múltúnkkal talán a következő generáció-t segítheti abban, hogy elkerülje elődeinek a mulasztásait vagy kudarcait, vagy a jobbik esetben, hogy tanuljon sikerélményeiből. Mindenkinek ajánljuk a könyv olvasását, aki része a szétszórtsági magyar életnek. Az idősebbek számára, hogy komolyabban foglalkozzanak az utánpótlás biztosításával, a fiatalabbaknak pedig, hogy váljanak az utánpótlássá. Mindkét könyv ára $6. - $6. dollár. Megrendelhetők a következő címen: Magyar Öregdiák Szövetség, P.O.Box 174, New Brunswick, NJ 08903.

l.a.