Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
Mindezt azért kérdeztem, mert azt tapasztaljuk, hogy a magyarországi fiatalok Amerikában, mikor ide kijönnek, itt veszik észre először, hogy magyarok, hogy Erdélyben és Magyarországon milyen a helyzet. — A magyarságtudatot tudatosan lerombolták az emberekben. Nemcsak az ifjúságban, mindnyájunkban. Igen nehéz munka megtartani az emberi lelket a magyaságtudat határán belül. Na most képzeljétek, hogy nálunk azzal kezdték a mi magyarságtudatunkat szétrombolni, hogy mi a Hitler--i fasiszták utolsó csatlósai voltunk, hogy mi üldöztük a zsidókat, hogy mi üldöztünk ártatlan embereket, hogy meghurcoltunk, kivégeztünk és elvettük másokét. Minden rosszat ránk hordtak a világon. Hogyha én elmondanám nektek, hogy mit csinált a magyar nép ugyanaz alatt az idő alatt, akkor látnátok, hogy a magyar családok az életük kockáztatása árán bujtattak zsidókat lakásukban, tanyán és falun számtalan helyen. Emlékezzetek Mindszenty hercegprímásra, aki kinyittatta az összes rendházat. Sehol a világon nem tettek ilyent, csak Magyarországon! Mégis mi vagyunk az utolsó fasiszta csatlós. Mert kevesen vagyunk, ezért azt a keveset is megosztják az ellenségeink. Nincs elég hangerőnk, hogy visszakiáltsunk a szemétségre, a hazugságra. Ilyen kis népet könnyű bemocskolni. Azért kell nekünk ilyen zarándokútat járni szerte a világban. Hirdetnünk kell, hogy ez a kis nép tiszta és szent. — Nézzétek meg, hogy az elmúlt száz év alatt, melyik néptől vettek el legtöbbet. Az első világháború kirobbanását egyetlen ember akarta megakadályozni Európában. Az Tisza István volt, a magyar miniszterelnök. Nem tudta megakadályozni, mert a szovjet és francia erők úgy fogtak össze, hogy kevesek voltunk hozzá mi. A monarchia összeomlott a háború nélkül is, és mikor a háború végén port vernek a világon, a legnagyobb áldozatokat ez a kis magyar nép szenvedi. Szétdarabolják, szétroncsolják a népet és az országot. Megtalálhatjátok, hogy 1920--ban a csehszlovák miniszterelnök elmegy Párizsba és arra hivatkozik, hogy ez a magyar egy kommunista rendszerű társaság és el kell pusztítani. Meghallgatják, s szétdarabolják Magyarországot. Ugyanaz az ember elmegy 1944--ben Sztálinhoz, és elpanaszolja neki, hogy ez a magyarság fasiszta, ezt meg kell semmisíteni. Sztálin meghallgatja, s ugyanúgy eleget akar tenni a kérésnek. Meg akart semmisíteni bennünket. — Ezeket kell felismerni ebben a sok hazugságban, amiben élünk mi magyarok. S ezért kívánom azt, hogy ti fiatalok álljatok a mi helyünkre, mert mi sajnos kiöregszünk, elpusztulunk. De a magyarságnak fönt kell maradni. Csak így szabad ezt vizsgálni. írhat nekem mindenki aki akar, a fontos az, hogy tudjam mi az, ami nekem szól, mi az ami a magyaságtudat továbbviteléhez szükséges. Ezt kell kiolvasnom minden munkából. Ezt tudom mondani. A magyarországi fiataloknak mit jelent a szabadság? Rabnak érzik-e magukat, és ha igen, hogyan érzik magukat rabnak? — Hát nézzétek. En régen voltam fiatal. Azt tudnám mondani, hogy én milyennek éreztem azt az országot. A mostani fiatalokat kellene megkérdezni, azokat akik eléggé érettek ahhoz, hogy tudjanak válaszolni. Ma is vannak fiatalok Magyarországon Aknek biztos jól megy. Ezek észre sem veszik, hogy ott hány ezer szovjet katona van, s talán nem is beszélnek róla, mert a szüleik netán ahhoz az új milliomos réteghez tartoznak, amelyik előtt nem szabad 56—ról beszélni. Ok ugyan tudják, hogy 56 teremtette meg azokat a feltételeket, hogy ő milliomos család lett, csak erről nem szabad nekik beszélni, mert akkor elúszik a milliójuk. Az a magyar fiatal, aki elég érett ahhoz, hogy a szabadság fogalmát befogadja, az feltétlenül megdöbben azon, hogy nincs szabadság. Itt Amerikában ti 33