Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 1. (107.) szám

élitek a szabadságot. Nem tudjátok mi az, ha nincs szabadság. Magyarországon a fiatalok nagyon sokszor összetalálkoznak ezzel a "nincs" fogalmával. Már akkor, amikor az óvodás korban is a vörös zászlót adják a gyerek kezébe és azt kívánják tőle, hogy Lenin bácsit éltesse, akkor nincs szabadság. Ha nem a magyar szabadságharcosok emlékét emlegetjük március 15--én, akkor nincs szabadság. De az óvodás ezt nem tudja. Az majd akkor fogja tudni, amikor rádöbben arra, hogy öt becsapták már óvodás korában. Ez a rendszer ilyen. Erre van építve. Itt a saját erőnkkel kell, fyogy kiemelkedjünk ebből az egész szférából, amelybe minket belehelyezett ez a rendszer. En bízom abban, hogy Magyarországon nagyon sok fiatal így gondolkodik. Azt tapasztalom, hogy március 15-én az ellenzéki felvonuláson a fiatalok jöttek össze zömmel. Mintegy tíz ezer fős tömeg volt ott. Ez nekem legalább is azt mutatta, hogy érdemes ezt a munkát becsülettel végezni otthon. Néha veszéllyel jár. Néha kijönnek a belügyesek és az embert zaklatják, fenyegetik, megfélemlítik. De az ember nem veszi tudomásul. Csinálja holnap is úgy, mintha nem jöttek volna.

— Nálunk a fiatalok sokszor találják szembe magukat a szabadság hiányával. Lehet, hogy másnak tudják be, de egy bizonyos idő után kiderül, hogy azért van ez a sokféle összeütközés, mert nincs meg az a szabadság, amelyik a társadalom egészséges életéhez szükséges.

Itt Amerikában sokan igyekeznek meggyőzni a képviselőjüket, szenátorjaikat, hogy vonják meg Romániától a vámkedvezményt. De nem hiszem, hogy ezzel sokat érünk, mert Amerikának nincs akkora anyagi érdekeltsége sem Romániában, sem Magyarországon, hogy ez számítana. Mi a véleménye?

>

— Tudom mire gondoltok, és nagyon helyén van ez a gondolat. így van. Pontosan. Arról van szó, hogy nekünk nagyon fáj az erdélyi magyarság élete és helyzete. De nagyon fáj a magyarság helyzete az anyaországban is. Szerte a világban minden magyaré. Tehát nekünk nem lehet úgy gondolkodnunk, hogy csak Erdély van. Na most tudnotok kell azt, hogy Kelet-Középeurópa népei Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában különféle népcsoportokból tevődik össze. Ezeket a népeket többszáz év óta mindig szembefordították egymással. Mindig kihasználtatták és legyílkoltatták egyiket a másikkal. Most mi Magyarországon, Lengyelországban, Csehszlovákiában, NDK-ban, Romániában összeültünk, és 150-en aláírtunk egy közös nyilatkozatot amelyben megpróbáltunk változtatni ezen az évszázados tradíción. Azt akarjuk, hogy ennek a népcsoportnak közösen oldjuk meg a gondját. Most nem akarjuk ebből kiemelni külön az erdélyi kissebbséget, nem akarjuk a csehszlovák kisebbséget, nem akarjuk a német kisebbséget. Itt szerte Amerikában mindenütt, ahol komoly politikusokkal tárgyaltam mindig erre hívtam fel a figyelmüket, hogy erre kell alapozni.

— Nemcsak nekünk magyaroknak van problémánk. A román sem szabad. Ne higgyétek el, hogy a román, aki Erdélyben embertelenül viselkedik a székely magyarral az szabad ember, hogy annak van emberi joga, hogy az tudja mit jelent a demokrácia. Nekünk a demokráciához kell eljutnunk, ^s azt azoknak is biztosítani kell. Fel kell ébreszteni, hogy ezt közösen kell megoldanunk. így ebbe a gondolatba már belefér az erdélyi kisebbség, a magyarság, s az egész világ magyarsága is. Nem lehet bennünket azzal bántani, hogy "na megint erdélyi nacionalista érzelmeket nyújtanak, s aztán majd adunk kardot a kezükbe s kiirtatjuk egymással a magyarokat." Nem szabad. Óvatosan kell fogalmaznunk amikor politikusokkal találkozunk. Az is épp olyan fontos, hogy a ti lelketekben tisztán éljenek az értékek. Nem szabad ezt a népet beugratni engedni. Túl sokat adtunk már magunkból. Elfogyunk. 45-50, ezerrel csökken minden évben a magyarság létszáma. Minden emberre vigyáznunk kell. Én így gondolkodom erről.

34