Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 1. (107.) szám

"Az egyén életének . . . csak az adhat értelmet és tartalmat, hogy a közösség szerves része. Mert a szó teljes értelmében vett 'egyén’ sohasem volt és sohasem lesz; amikor 'egyénről' beszélünk, az mindig absztrakció. Az ember nem #először volt 'egyén' s azután társult; az ember mint természeti adat már társult lény. így a mélyebb emberi valóság mindig a közösség ...” írta Gombos Gyula a Szabó Dezsőről írott könyvében. A közösség minden tagja köteles tenni azért a társadalomért aminek része. Az amerikai magyar ifjúságnak elsősorban az amerikai társadalom iránt van kötelessége.

Húsz életévemből tizenötöt éltem az Egyesült Államokban. E fiatal ország kényelmének, szabadságának, előnyeinek a lényege bennem akkor szilárdult meg, amikor ezeket hiányoltam. Valahányszor haza utaztam Erdélybe s a korombeli unokatestvéreim, barátaim helyzetét és sorsát láttam, egyre inkább értékeltem szüleim döntését, s egyre inkább megbecsültem Amerikát. Megbecsültem, amikor két hétig nem láttam tejet, amikor láttam, hogy a barátnőm háromszor felvételizett egyetemre sikertelenül, s amikor románul válaszolt a magyar elárusító amikor magyarul szóltam hozzá. Megbecsültem ott, ahol a tiszta embernek nincs jutalma, nincs diadala, nincs vacsorája.

Nemcsak én lehetek hálás ennek az országnak, hanem azok az amerikai magyar fiatalok is, akiknek a szülei Magyarországról jöttek ide. Hasonló okokból került ide sok más nép is — írek, németek, lengyelek, oroszok, japánok, olaszok — akikből összetevődik az Egyesült Államok lakossága. A bevándorlók javarésze nem nemzetük elől menekült, hanem országuk kormánya és a hatalom politikájának a következményei elől. Tehát az amerikai egy gazdasági, politikai, egyéni szabadságba menekült színes háttérből összetett nép.

Ez a sok különböző színfoltocska lassanként elhomályosodott s egybevegyült. Az érvényesülési, beolvadási igyekezetükben a bevándorlók, mint vedlő kígyók, elhagyják a régi, otthonról hozott bőrüket. Sajnos nem csupán bőrüket vetkőzték le, hanem a nyelvüket, kultúrájukat s nemzeti mivoltukat is. A mai amerikai nép nyelve, öltözete, jóhiszeműsége, "kultúrálatlansága” jellemző a kényelmére, szabadságára, ami a régi európai társadalommal való szakításra mutat.

Az első magyar bevándorlók utódai között voltak akik ennek ellenére igyekeztek megtartani s továbbadni magyarságukat. A 19. század végén és a 20. század elején érkezett bevándorlók javarésze írástudatlan szegény emberekből állt, akik egyházi kötődésükben ápolták magyarságukat. Építettek katolikus és református templomokat, hogy magyarul hallgathassák Isten igéjét. Tudatlanul őrizték meg kultúrájukat. Az Ohio állambeli Toledo--ban létezett egy ilyen magyar városnegyed. Alakultak ehhez hasonlóak többek közt Louisiana-ban, New York--ban s New Jersey-ben is.

Vissza kéne lépnünk még öO évet, hogy rábukkanjunk egy korábbi példát mutató emigrációs nemzedékre. A Kossuth nemzedék, amely kivándorolt Amerikába, 48 szellemével harcolt az Egyesült Államok polgárháborújában. Noha kevés számuk s szétszórtságuk miatt a magyarok nem alakíthattak külön ezredeket (mint ahogy a németek), de kötelességüknek tartották a harcolást; ”. . . egymást biztatták a hadseregbe való beállásra. Arra a kérdésre, hogy; Kötelességünk-e nekünk, jövevényeknek az ország segítségére sietni, a felelet minden esetben igenlő volt. . . ” Az amerikai polgárháború mayar hősei között sokan voltak, akik már harcoltak a lengyel, magyar s olasz szabadságharcokban, s az orosz—török—angol háborúban. Bátorságuk mindenhol a magyar nemzetre hozta a dicsőséget. Az amerikai polgárháború magyar hősei kettős kötődésükhöz hivek maradtak.

15