Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
Előnyős történelmi korszakban vannak a mai amerikai magyar fiatalok. A 212 éves Egyesült Államokban lehetséges és megengedhető amerikainak is lenni, s magyarnak is lenni. Majd ötven, száz, kétszáz év múlva valószínű, hogy utódaink egy egyöntetű s különálló amerikai kultúrában fognak nevelkedni, amiből már kirí a más nemzetiségű ember. Elképzelhető, hogy a jövőben nem lesz lehetőség két nemzetet szolgálni, két kultúrában élni; az "amerikai" mozaik majd egybeolvad s az egyén nem csupán politikai és gazdasági előnyöket fog élvezni, hanem egy szilárd kultúrát fog elsajátítani egy többszázéves történelem következtében. A mai amerikai magyar fiatalok még egy mozaikból összetevődött amerikai társadalomban élnek, ahova özönlenek be az ország határain a világ minden tájáról a bevándorlók. Az újonan érkezettek friss vért hoznak a több ezer etnikai csoportba/egyesületbe, amelyek bazárokat és előadásokat rendeznek, újságot vagy folyóiratokat nyomtatanak, iskolát alapítanak fiataljaiknak, s igyekeznek befolyásolni Amerika — anyaországukkal kapcsolatos — politikáját. Némely emigrás egyesület több, némely kevesebb sikert arat. Az egyetemen számos más anyanyelvű amerikai fiatallal találkozom, akik egymást közt anyanyelvükön beszélgetnek s büszkék a más országból hozott műveltségükre. Sok fiatal szolgálja szülőhazáját — akár ott nevelkedett, akár csak a szüleitől örökölte kultúráját, hazaszeretetét. Ezek a fiatalok egyúttal hű polgárai az Egyesült Államoknak is; elfogadják ezt a rendszert e ezen belül működnek, tanulnak, alkotnak. így épül az igazi Amerika. Gazdagabbá, műveltebbé, tájékozottabbá teszik a bevándorlók. Akadály is van éppen elég. Bármennyire is elfogadottak törvényesen és alktmányosan a különböző népcsoportok, gyakran tapasztalható — egyének ás kisebb nagyobb közösségek részéről — az angolszász fölényesség kifejezése. Amerika politikai és gazdasági világhatalmi helyzete nimbusszá vált. Az emigráns igyekszik minél hamarabb beleilleszkedni az új társadalomba és rendszerbe, hogy ő is alkotó tagja lehessen a nagy Amerikának. Ez azt jelenti, hogy gyakran elveszíti anyanyelvét és kötődését kultúrájához. A mai másod--, harmadgenerációs amerikai magyar fiatal is a fentiekhez hasonló társadalmi nyomásoknak van kitéve. Igyekszik elfogadtatni magát a felsöbbrendűnek tűnő amerikaiakkal. Borzong a kirívástól. Irtózik attól, hogy külföldinek tartsák. De maga a másod-, harmadgenerációs fiatal termeli meg saját maga számára az úgynevezett angolszász "felsőbbrendűséget" ezzel a beolvadási igyekezettel. Sokan nem veszik észre azt, hogy igenis Amerika előnyére szolgál a más országból hozott kultúra, nyelvtudás. Egy évig tanítottam magyar nyelvet a Maryland állami egyetemen. Tanítványain között hárman voltak 56-os szülök gyermekei. Egyetemista korukban jöttek rá arra, hogy meg szeretnének tanulni magyarul, mert amerikai magyaroknak érzik magukat. S nem csupán a tanítványaim gondolkodnak így, hanem a harmadfokú unokatestvéreim is, akik Amerikában születtek, nevelődtek. Viszont hiába harcoltak szüleik Budapest utcáin 56-ban, gyermekeiket nem tanították meg magyarul. Unokatestvéreim kultúr-kötődése minimális; büszkék magyar gyökereikre, de a magyarságtól távol tartja őket a nyelv tudásának hiánya. Ezek az amerikai magyar fiataloknak nincs kettős kultúrájukat. Az Ohio állambeli kilencedik körzet kongresszusi képviselője, Marcy Kaptur a következőket mondta; "It's too bad that part of becoming an American in the past meant losing your initial language, because we lost a real national resource there." Az amerikai társadalmat egynyelvüsége sok szempontból hátrányba helyezi s elszigeteli a világ többi társadalmától. Az amerikai magyar ifjúságnak azért is kötelessége megtartani s továbbadni utódainak a magyar nyelvet s kultúrát, mert ezzel gazdagítja a mai amerikai társadalmat, erősíti annak "mozaik” jellegét. 16
