Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 3. (109.) szám
CSO'KP'K. Kezdet A kezdet visszanyúlt a nyúzott múltba ezer gyökérrel szűrt szívott erőt és szenvedésből lassan összegyúrta a gyúló szenvedélyt a szenvedők emlékeztek még sok torz éjszakára tépett házakból részeg katonák lányokat szedtek és a vér szagára az asszonyokra kik a havon át mezítláb szöktek senki sem feledte a szétvert álmokat hiába tervet mert minden napnak mindig volt keresztje és legtöbb élet útszélére hullt a kínokból végső elszántság termett szakadt a gát a kezdet volt a múlt Hinni Jó volt egymás szemébe nézni s hazugság nélkül kezdeni jó volt az ésszel is remélni s nem rejteni az emberi arcot mint bűnt vagy férges rongyot jó volt köszönni jó-napot hinni hogy végleg összeomlott egy kor s csak tiszta holnapok sarjadnak újra jó volt járni és önmagunkat megtalálni is még maradt idő Nincsen lehetetlen A kezdetet nem tudja senki mindig jöhet egy pillanat mikor a mélyből felszakad egy hang és nincs út visszamenni nincs út tagadni nincsen várni a lehetetlent megpróbálni lehet mert nincsen lehetetlen s a végesre a végtelenben kigyúl egy újabb felelet mindig jöhet egy pillanat mikor a félés átszakad és harangozni kezdenek kik minden imát elfeledtek a hosszú éjszakák alatt Él a lélek Ha lenne szó én összeraknám ha lenne szín kioldanám ha lenne út a láva partján végigfutnám s a holt tanyán sírnám tovább a jajt s a vérnek folytatnám alvadt mondatát de nincsen szín és nincsen ének mikor a halottak beszélnek és égnek mind az éjszakák csupán a tettben él a lélek ha nem tagadta meg magát Holtaknak Hiába mondod hogy hiába bevésődtek a kor falába mint kőzetbe hullt levelek a mélyben élnek élnek újra s az idő lassan legyalulja a rájuk zúdult hegyeket Kannás Alajos (Válogatás a szerző Kormos kövek: 56 vers 2. kiadásából) m-OTT 21. évf. (1988), 3. (109.) szám 29
