Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 3. (109.) szám
MAGYAR KIRÁLYI POSTA Émefesz? Ludánvi Andrásnak: Három megjegyzést szeretnék fűzni a Papp László visszaemlékezéseiről írott kritikádhoz: Az első a füzet címére („ÉMEFESZ: Az Amerikai Magyar Egyetemisták Mozgalma”) vonatkozik. Olyan nevű diákszervezet, hogy ÉMEFESZ: vagy ahogy Te írod, „Észak-amerikai Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületeinek Szövetsége” soha nem létezett! A diákszövetségnek az 1956 decemberi alakulásától 1958 nyaráig AMESZ (Amerikai Magyar Egyetemisták Szövetsége) volt a neve. Ekkor az 1958-as kongresszuson, a kanadai magyar diákszövetséggel való egyesülés után változtattuk nevét ÉMESZ-re (Északamerikai Magyar Egyetemisták Szövetsége). Ha elolvasod az eredeti Bard College-i, vagy a későbbi két alkotmánymódosítást, mindegyikből kiderül, hogy a diákszövetségnek csak egyének lehettek a tagjai, az nem egyesületek szövetsége volt. Második megjegyzésem arra a mondatodra vonatkozik, amely így kezdődik: „Az ÉMEFESZ 1957 január 22-én alakult a Bard College-ban.” Az AMESZ (nem ÉMEFESZ!) 1956 decemberében alakult a Bard Collegeban. 1957 január 22-én a Bard főiskolán tanuló 300 magyar diák az AMESZ első alkotmányát fogadta el. 1957 júniusában megtartotta aztán az AMESZ az első országos kongresszusát Chicagóban. A harmadik megjegyzésem azon mondatodra vonatkozik, mely így hangzik: „Az ÉMEFESZ komoly irodával, költségvetéssel rendelkezett létezésének kezdetén.” Ez egyáltalán nem igaz! 1956 december és 1957 tavasza között az AMESZ egyetlen fillér segítséget senkitől nem kapott. Az AMESZ vezető mind dolgoztak, magukat tartották el, s este meg hétvégen ingyen végezték a diákszövetségi munkát. Ezt a gárdát még nem az egyéni érvényesülés, nem a szereplési vágy, s még csak nem is az ösztöndíjszerzés vezette. Csak hazájukat igyekeztek szolgálni legjobb tudásuk szerint. Lipták Béla, Stanford, CT Kedves Béla! Köszönöm helyreigazításaidat. Te ezt mind jobban ismered, mint én, elvégre a szervezet életében aktív vezető voltál az idnuláskor. De ha félremagyaráztam valamit, nem rossz szándékból történt, hanem mert az erre vonatkozó élményeim nem voltak még közvetlenek. Én a „cserkész" generációhoz tartoztam, amely csak 1960- 61 után kezdett aktívabban bekapcsolódni munkátokba.—L.A. Számonkérni? MBK-nak: Csalódottan vettem tudomásul, hogy az MBK közgyűlése dolgavégzetlenül az asztalon hagyta azt a határozatot, amely hivatva lett volna utat mutatni a magyarországi hatalom képviselőivel szembeni magatartásunkat illetően. A magyar kormányfő amerikai látogatása és az itteni magyarokkal való találkozása kihívást jelentett számunkra, hogy mi is tisztázzuk legfontosabb elvárásainkat. Ezek: —A magyar nép szabad egyesülésének és véleménynyilvánításának biztosítása; —A kisebbségben élők érdekvédelme vállalása, és —Az 56-os Forradalom elismerése. Azzal, hogy elmulasztjuk számonkérni a hatalom képviselőitől ezeket az alapvető követeléseinket, azt a hamis látszatot keltjük, mintha külföldön nagyobb támogatást élvzenének, mint saját országukban. Az előlegezett bizalom ideje lejárt. Papp László New Canaan, Ct. Kedves László! Csalódottságod indokolatlan. Te nem voltál jelen a közgyűlésen, egyébként tudnád, hogy a közgyűlés előtt a nyáron már kétszer nyilvánította ki Közösségünk álláspontját azzal kapcsolatban, hogy mi mit tartunk fontosnak az összmagyarság megmaradásának és egészséges továbbfejlődésének érdekében. A Tanácsunk által megfogalmazott júl. 20-i Nyilatkozatunkat eljuttattuk Grósz Károlynak. Igaz, hogy ebben nem az általad felsorolt három pont szerepel, hanem annál sokkal több. A következőkről volt szó: 1) a magyar nép gyarapodása, 2) a magyar kisebbségek sorsa a szomszéd államokban, 3) Bős-Nagymaros, 4) a demokrácia és pluralizmus biztosítása, 5) a volt politikai foglyok helyzete, és 6) a szétszórtsági magyarság számbavétele. A közgyűlés napján másik nyilatkozatot juttattunk el azoknak, akik Kőzép-Kelet- Európa emberségesebb és szabadabb jövőjének megfogalmazását szorgalmazzák. [Az erre vonatkozó részleteket lásd a 4. oldalon, Nagy Károly beszámolójában.] Nem tudom azonban megállni, hogy ne tisztázzak egy-két játékszabályt. Amint ez az ITT-OTT fedőlapján belül is olvasható, nem vagyunk politikai szervezet, hanem vallásos, kulturális és karitatív közösség. A politikai aktivizmus sérti az alkotmányunkban lefektetett alapelveket és — adott esetben — veszélyezteti adómentességünket. Politikai kérdések kapcsán csak akkor és csak olyan vonatkozásban foglalunk állást, ha az emberi jogok, a vallás- és szólásszabadság, ill. magyar kulturális érdekek védelmezéséről van szó. Hozzátenném saját elvi meggyőződésemet még: a „politikai állásfoglalásoknak" nem vagyok híve. Ezek általában provokatív jellegűek. Céljuk az odamondás, konkrét eredményhez nem vezetnek. Ezért nem lelkesít a „nem, nem soha", az „önrendelkezési jog" követelése, s a „nem adunk az 56-ból" A szlogenek s az elvi állásfoglalások csak arra jók, hogy elhatároljuk magunkat egymástól. Nem az elveket vetem el, persze, csak dogmatikus hajtogatásukat. Közösségünknek eddig is ereje volt, hogy kerülte az efféléket. Gondnokságom alatt lehet, hogy sokminden másként lesz, mint elődeimnél, de ebben tudom, hogy biztos talajon követem nyomdokukat. —L.A. □ 30 ITT-OTT 21. évf. (1988). 3. (109.) szám
