Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 3. (109.) szám
tolla fontosságára, támogatására hívták fel a figyelmek Lipták Béla alapos és érdekfeszítő helyzetjelentést adott az épülő Bős-Nagymaros vízlépcső veszélyes környezetrombolással fenyegető hatásairól. E napot hangulatos műsoros tábortűz, közös népdalozás zárta be. 25-én Csurka István a magyarság válságos problémáit elemezte, és felolvasta a Magyar Demokrata Fórumnak készített programjavaslatát egy magyarországi reformfolyamat kialakítására. Király Béla a magyarság jelenkori történelmi helyzetéről adott eredeti összefoglalást — nyugati szemmel is. Demszky Gábor a magyarországi független (szamizdat) sajtóról és könyvkiadásról, valamint több új független szervezetről tájékoztatta a hallgatóságot (SZETA, Inconnu, TDDSZ, FIDESZ, Hálózat, stb.). Csurka István a közelmúlt és a jelen magyar társadalmát szatirikus jellemrajzokban is hitelesen felvillantó újabb elbeszéléseiből olvasott fel szerzői estje során. Ez évben ismét jelentős számú ifjú magyar jött el az MBK—i l l-OTT konferenciára. Mintegy 70 fiatal vett részt az általuk is kért, javasolt beszélgetéseken, a kisebbek szavalóversenyén — Püski Sándorék egész héten kiállított könyvárús asztaláról minden résztvevő könyvjutalmat kapott — és a nagyobbak hangulatos, lendületes népköltészeti bemutatóján. Az első ifjúsági előadás során Nagy Piroska és Zsuzsi — akik Amerikában születtek és középiskolai tanulmányaik befejezése óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói — fényképeikkel és hangfelvételeikkel illusztrált beszámolót adtak azokról a budapesti megemlékezésekről, tüntetésekről, amelyeken ők is részt vettek március 15-én, június 16-án és június 27-én. A további ifjúsági beszélgetéseken Duray Miklós a csehszlovákiai magyar kisebbségi jogvédők küzdelmeiről, Király Béla az 1956-os magyar forradalom fiataljairól és a nyugati magyar fiatalok feladatairól beszélt. Steinbach Tamás a HHRF munkatársaként a magyar kisebbségvédelem nyugati módozatairól, majd szerkesztőtársával, Krizsán Árpáddal a nyugati ifjúsági sajtófórumokról (Motolla, ifjúsági ITT-OTT szám) tartott műhelybeszélgetést. A konferencia istenszolgálatait Nyeste Zoltán, Kálmán Szabolcs és Berkesi Sándor tartotta. Esti filmvetítések során többek közt a „Mikor Csíkból elindultam, jaj...” c. magyarországi televíziós, és az ugyancsak erdélyi tárgyú „Béke veled” c. dokumentfilmet láthatták a résztvevők. A konferencia szervezésének és levezetésének munkáját a következők végezték: Bojtos László, Csiszár Csilla, Ludányi Panni, Kovács Árpád, Kovács Beáta, Somogyi Balázs. A jövő évi MBK—ITT-OTT konferenciát 1989 augusztus 19 és 26 között tervezi megrendezni az MBK tanácsa —Nagy Károly Nyeste Zoltán (Hopatcong, NJ): AZ ENGEDETLEN PRÓFÉTA MENTSÉGE Kedves Barátaim! Illendőségből elhoztam megint kis könyvtáram büszkeségét, a vizsolyi bibliát, de nem olvasom fel, hanem lerövidítve összefoglalom a kiválasztott szöveget. Teszem ezt időnyerés céljából és ismétlések elkerülése végett, később ugyanis hallani fogjátok a történet legfontosabb részeit egy másik, nem kevésbé szép változatban. A Jónás könyvéről van szó, amely a Bibliának — tudtommal — a legszélesebb körben ismert történetét adja elő. A könyv tartalma néhány mondatban elmondható: Jónást az Úr a bűnös város — Ninive — megfeddésével akarja megbízni, ő azonban menekülni próbál a feladat elől. Felszáll egy az ellenkező irányba induló hajóra, de az Úr vihart küld a hajó után. A matrózok — miután minden lehetségest megpróbáltak — isteneikhez kiáltanak, majd a sorshúzáshoz folyamodnak, ennek során Jónás találtatik bűnösnek, őbe is ismeri, hogy miatta támadt fel az Úr haragja, azt is megmondja, hogy őt kell engesztelésül a tengerbe dobni. A későbbiek szepontjából figyelemre méltó, hogy a nemzsidó — tehát az akkori fogalmak szerint pogány! — matrózok még ezek után is próbálják hajójukat Jónással együtt megmenteni, s csak majd végszükségből vetik a tengerbe a prófétát. Abban a pillanatban lecsendesedik a tenger, a hajósok megmenekülnek, Jónást pedig elnyeli a cethal. Három nap múlva — egy könyörgő, beismerő és az életért, meg a remélt további szabadításért már a halból hálát adó imádság után — Jónást a hal kiveti a szárazra. A megfenyített próféta — az Úr megismételt parancsát követve — mostmár engedelmesen elmegy Ninivébe. Ott a város pusztulását megjósló dörgedelmes szavainak váratlan eredménye van: a királlyal az élen — pogány létére! — az egész város megtér és penitenciát tart. Amilyen elégedett ezzel az Úr — aki mindig kész a megbocsátásra — éppoly bosszús Jónás. Nem tudja elviselni, hogy a gyűlölt népség megmenekül az általa megjövendölt szörnyű haláltól. Az Istenével emiatt perlekedő próféta frappáns kioktatásával végződik a könyv. Azt mondottam, hogy ez a Bibliának legismertebb története. Pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy a Jónást elnyelő cethal motívuma az, amiről mindenki tud. Ám nem mindenki jut el a mondanivaló lényegének kihámozásáig, sokan megrekednek a cethal szájában, értsd: a kétkedők és a Bibliát szó szerint értelmezők kétezeréves meddő vitájában. Örömömre szolgál, hogy mindaz, amit én laikusként e témáról újabban elolvastam, a cethalon vitatkozók vitorlájából fogja ki a szelet. Azok a modem bibliamagyarázatok, amelyekbe volt alkalmam belenézni — bölcs egyházatyák és bölcs rabbik mai véleményét tükrözve — nem históriának, hanem allegóriának tekintik a Jónás könyvét, ellentétben a régebbi felfogással, amely szerint valóban megtörtént eseményről van szó. Ebben az esetben, ha tehát valóban megtörtént eseményt ima le a könyv, abból a korból kellene hogy datálódjék, amikor még hatalmas volt az asszír birodalom s annak fővárosa: Ninive, tehát a Babilónia felemelkedését és a zsidók babiloni fogságát megelőző korból, talán a Krisztus előtti nyolcadik századból. A nyelvészeti és egyéb okokból ezt megkérdőjelező újabb felfogás szerint három-négy évszázaddal később, a babiloni fogság után íródott a könyv, abban a korban, amelyet a zsidók befelé forITT-0TT 21. évf. (1988), 3. (109.) szám 5
