Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. (105.) szám
ÚJ HAJTÁS I .................................. Madarász Géza (Neu York): A KÓBOR ÚRILÁNY Minden népnek és nemzetnek van sírós napja. Kinek több, kinek kevesebb. Amint tudjuk, nekünk, magyaroknak, azokból is több jutott, mint másnak. Ott van például mindjárt április 4, december 21 és november 4. Április szele az oroszokat fújta Hunniába, december Sztálint szabadította a világra, míg november szovjet tankokkal vetett véget álmainknak. No, és ott vannak az egyéni sírós napok. Azokból ki tudja, mennyi van? Mekkora kalendárium kéne, hogy azokat mind-mind nyilván tudjuk tartani? Az én sírós napom a március 23. Azért március huszonhárom, mert aznap halt meg kis pajtásom, a Kóbor Úrilány. Engedtessék meg, hogy e sorokkal, itt, "Kóborkának" emléket állítsak. Megérdemli. Hogy mennyire megérdemli, azt igazán csak az tudja megérteni, aki egyedül botorkálta át a kamaszkort. Aki társ nélkül állt szemben Rákosi Mátyással. A Kóbor Úrílányt persze nem Kóbor Úrilánynak hívták. Én neveztem el Kóbor Úrílánynak, mert annak idején együtt kóboroltunk. Tricikliztem és együtt csavarogtuk be Pest-Buda utcáit, a külvárosokat, a Belvárost és a Duna partjait, miközben Villon balladáinak Faludy változatát szavalgattam. Állandóan. Állandóan, mert imádtam a huncut, szabadságról zengő rímeket, és titokban azt képzeltem, én vagyok Francois, a szabadság fia, aki nemcsak hogy fittyet hány a hatalmasokra, hanem még néha ki is babrál velük. Idővel a szavalás idea fixe-em lett, miáltal barátaim, akiknek már könyökükön jöttek ki balladáink, unottan kerültek. A Kóbor Úrilány azonban némán hallgatta recítálásaimat. Igaz, hogy néma is volt szegénykém, de tudtam, hogy élvezi, mert ha elkapott a szavalási vágy, mindig ritmusra mozgott. Kóborlásaim ellen se volt semmi kifogása, némán jött velem még leghosszabb utamra is, bár tudtam, szívesebben maradt volna otthon. Egyszóval, megérő, tökéletes élettárs volt. Olyan, amilyenről minden kamasz csak álmodni mer. Kóborka másik erénye abban rejlett, hogy hasznos is volt. Haszna abból állt, hogy nem egyszer megmentett a biztos börtöntől. Ugyanis, abban az időben, illegálisan laktam Pesten — huncut szívű nagyanyámnál —, letelepedési engedély és bejelentőlap nélkül. Sőt, még munka iga45
