Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 3. (105.) szám

Tizen vagyunk, ez a gyülekezet.

Tizenegyedikünk maga a pap.

De énekelünk mi százak helyett.

Hogy hull belé a por s a vakolat.

Tízen vagyun, s énekelünk százak helyett. Ha ez lehetséges, az "alku" talán más értelmet kap__

A másik idekívánkozó történet szintén versben íródott, nem is titkolom, hogy nagy örömömre, hiszen így a legkönnyebb elmondani. Gyula apánk írta az 1848-49-es szabadságharc egyik csatájáról, amelynek a megnyeréséhez józan számítás szerint legalább ötezer huszár kellett volna — még akkor is, ha a másik oldalon álló tízezer zsoldos mind német volt —, s amelynek a kimenetelét mégis sokkal kevesebben döntötték el. Közbevetőleg: a számokra vonatkozó megjegyzésemet nem a túlzott nacionalizmus sugallta — bennünk, magyarokban, így bennem is, azt hiszem kevesebb van ebből mind amennyire manapság szükség volna — inkább arra gondoltam, hogy az a katona, aki a talán ötödik faluban meghúzódó kunyhóját s abban asszonyát, gyerekét védi, kétszerannyit ér, min;t ellenfele, akit csupán a remélt jutalom vagy "a császár parancsa" sarkall. De halljuk magát a történetet:

ötven huszár volt akkor a Szabadság, annyi volt itt a nemzet, a magyar.

És szembe, hozván a császár parancsát tízezer fő, tizenkét ágyúval végig a völgyön, a Sió lapályán rohamra készen, — középen a híd.

Egy fél országrész fordul vérbe-lángba, ha az a hídfő, az is elesik.

Oh sármelléki törpe Thermopilé —

Haloványul a legendás görög merészség és ravaszság a huszárok merészsége és nagy esze mögött.

Megindultak, — nem le, az ellenségre: a hegyre föl és másfél napon át kerülgették, csak járták körbe-körbe a vén Kálvária-hegy derekát.

A hegy mögött, mint színfalak mögött, még csizmát és csákót is cseréltek ők.

Előbb huszárok, most bakák vonultak a hűledező ellenség előtt, mely várta, várta rettegve, mikor dől nyakába az a tenger népözön.

Húsz tűznél főzték a gulyást a lányok a másik hegyen, a Tükörcsösön.

Megdördült ott lenn végül is az ágyú, hetedhatárig körözve szavát.

Kihullt a sorból fenn egy-egy huszár, de a többi csak járt, csak vonult tovább.

Míg fel nem tűntek baltákkal üvöltve

9