Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 3. (105.) szám

mint a nádasok csikasz kölykei, a pusztaiak ... s a szemközti dombon:

Dégről Perczel, Szilasról Görgey!

Mondhatnám tovább a példákat, de látom, hogy a pátriárka épp befejezte sétáját s a fejcsóválásaiból, a kézmozdulataiból világosan kitetszik, hogy ugyanarra a következtetésre jutott, amire én. S amire talán ti is.

Nem, nem. Istennel nem lehet alkudni. Istennel alkudni nem lehet, de el lehet fogadni az ő kegyelmét, az ő segítségét ... hadd mondjam így: az ő biztatását, hogy "kishitűek, hát ha nem vagytok ötszázan, próbáljátok meg ötvenen. Annyian se vagytok? Próbáljátok meg tízen!"

Alkudni nem lehet vele -- mormogja Ábrahám -- de a tanulság, amit levonhatok, nem kevésbé fontos. Tehetünk valamit tízen is és — tovább megyek

— még annak a tíznek se kell angyalnak lennie. Talán arról van szó, hogy egy emberi közösség megmenthető, ha van néhány tagja, aki ugyan nem tökéletes, de

— mint ez a Lót — legalább igyekszik tökéletességre törekedni. Úgylátszik a felülről kapott törvény nem arra való, hogy betartsam -- hisz nem tudom betartani —, arra való, hogy szüntelenül mércének használjam s igyekezzem felnőni hozzá. Isten nem alkuba bocsátkozik, amikor engedékeny, hanem alkalmat ad. S embervo1tunkat nézve, nem angyali, hanem emberi teljesítményeket vár tőlünk.

Mi már azt is tudjuk, hogy például Ninive — Sodorna késői utóda -megmenekült. Annak ellenére, hogy lakói egyáltalán nem ütötték meg a szigorú próféta, Jónás mértékét. Ninive megmenekült Jónás akarata és kívánsága ellenére. Hogy miért, azt Babitstól idézem, abban a mélységes hitben, hogy költészetünk legszebb sorai véglegesek, amit tartalmaznak, azt — magyarul — másként már nem lehet mondani. Ninive megmenekült.

Mert látá az úr, hogy ott egyik-másik Szívben még Jónás szava kicsirázik.

Mint a jó mag ha termőföldre hullott S pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt,

S gondolta, van időm, én várhatok.

Előttem szolgáim a századok

Fújják szikrámat míg láng lesz belőle.

Bár Jónás ezt már nem látja, a dőre,

Jónás majd elmegy, de helyette jő más,

Így gondolá az Úr, csak ezt nem tudta Jónás__

A tanulság tehát, amit levonhatunk, biztatóbb az Ábraháménál: ő még csak sejthette, hogy Sodorna megmenekülhetett volna, mi tudjuk, hogy Ninive megmenekül — értsd: az eredmény nem marad el —, ha ötven vagy akár tíz huszár fáradhatatlanul és önfeláldozóan kerülgeti a hegyet.

Akit a Bibliából, a költészetből vagy a kettő keverékéből vett történetek nem győznek meg, gondoljon közelebbi példákra. Nézzük például a magunk házatáját. Itt van ez a furcsa társaság, a Magyar Baráti Közösség, vagy a sokban hozzá hasonló öregdiák Szövetség New Jersey-ben. Mindkettőt sokan dicsérik, sokan kritizálják, de Los Angelestől Marosvásárhelyig alig van olyan tájékozott magyar, aki ne venne róluk tudomást. Csak azért nem mondtam, hogy rólunk — noha mindkettőnek ügyén én is mozdítottam már valamit — mert nem voltam ott a kezdeményezők között egyik esetben sem. Márpedig most az a

10