Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 3. (105.) szám

20, évf.. 3, (105.) sz.

ITT -1987 - OTT

Vol. 20. No.3 (105)

Pörgedy meg, látván a hatást, így fogta fel a szót:

"íme, barátaim, a liberaliusok nem egyébért Kérnek adót tőlünk, csak, hogy szépen besodorják A nagy földesurat, pénzt adni közösbe, aránylag.

S míg mi adunk fillért, ők százakat, ezreket adván,

Majd ha egyenlően szétosztjuk az öszveget, úgy-e, Kis-pénzecske helyett bankjegy fog jutni fejenként?

És így eloszlik a pénz, tele zsebből folyva üresbe.

Innen többre megyünk: elszedjük a római papság Birtokit, és köztünk, mi magunk, fő számra felosztjuk. Akkor a grófokat és bárókat rendre lehányjuk.

Tág uradalmaikat széttépjük, mint az igazság

Hozza magával, s nem lesz senki szegény, de nagy úr sem.

Hallod-e, Pál sógor, neked a Bakhát, neked, Istók,

Ázodi puszta jutand: Markosnak Rókacsapás völgy. Földesurak lesztek: mérhettek birkacimert is;

Nem lesz semmi tilos, csak a német-szabta kaputrok; Minden egyenlő lesz, minden szabad, e haza földén.

Sőt a királyság is sort jár, mint jár a bíróság A faluban, s ha tavaly hercegre került, az idén már Úgy lehet. Izmos uram, kendet rántják fel a polcra. Minthogy azonban ezek sohasem fognak teljesülni Máskép, csak ha vakon követünk minden liberálist:

Én mondom, fizetünk: még egyszer mondom, adózunk!

Gaz legyen, aki nem ád az egyenlőségnek okáért!"

És a leendő földesurak (ki remél vala illyet?)

Rádörgék a szót nemes elszántsággal: adózunk!

Arany János:

Az eI ve szett a/kotmán y

3