Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám

INDIÁN SZAVAK A RÁDIÓBAN

William Least Heat Moon indián költőnek

Az indiánok nem hagynak cserben minket.

Mások igen, de ők nem hagynak cserben minket.

Ha tudták volna, mi is lesz Segesvárnál --de hát nem tudták, mi lesz Segesvárnál — Biztosan eljöttek volna ők is,

Egyesek tudták volna, hogy jönnek ők is:

Bem apö, jönnek az indiánok, mondták volna, Egy reggel Bem apónak ezt mondták volna;

A Bering-szoroson át A Bering-szoroson át Indián lovascsapat érkezik,

Áttör egész Szibérián,

Átvágja idáig magát Segítségünkre jő —

Az őrnagy urak így beszéltek volna.

Csákójukat a magasba dobálták volna.

*

Indián testvérem, nekünk már rezervátumunk sincsen.

Gettd, bantusztán, rezervátum jől fogna sokszor, egyik sincsen. Összeverődik a törzs a cukrászdában,

Sokáig ácsorgunk a cukrászdában.

Kisasszony, ne sajnálja azt az indiánért, így szólunk s magunkban azt gondoljuk,

De magunkban igazán azt gondoljuk:

Egy napon néhány indián A Bering-szoroson át akármilyen szoroson át Segítségünkre jön majd Segítségünkre jön majd,

Átvágja hozzánk magát.

Az indiánok nem hagynak cserben senkit.

Az indiánok nem hagynak cserben minket.

(A HHRF-CHRR kiadásában megjelenés előtt álló "Az uniformis látogatása" című kötetből. William L.H. Moon neves amerikai indián költő Budapesten, az 1985. okt. 15. és nov. 15. közötti Kulturális Fórumon a HHRF munkatársaitól hallott először részleteket az erdélyi magyarság sorsáról. Az elnyomatás tényei olyan nagy hatással voltak rá, hogy a Fórumon nyilvánosan is felszólalt a kisebbségi magyarok emberi jogaiért.)

16