Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. (106.) szám
gépekkel és megfelelő szaktudású mérnökökkel, munkásokkal, ezért a rá jutd villamosenergia nagyrészét lekötötte Ausztria számára, amelynek fejében osztrák bankok nyújtotta hitelből az osztrák Donaukraftwerke cég felépíti a nagymarosi vízerőművet. (Magyarország további villamosenergiával tartozik Csehszlovákiának is, amely az elmúlt években az építkezés siettetése érdekében olyan munkákat is elvégzett a saját területén, amelyeket a magyar félnek kellett volna végrehajtani.) Az osztrák-magyar szerződés sokkal előnytelenebb, mint első látásra tűnik. Ennek két oka van: egyrészt a vízerőműrendszer bősi része csak a nap egy részében termel energiát, Ausztriába viszont folyamatosan kell szállítani; másrészt az áram nagy részét télen kell átadni, amikor a Duna kis vízhozama miatt a vízerőművek amúgyis kevés áramot termelnek. Ausztria áramigényét tehát csak hőerőművekben termelt árammal lehet kielégíteni (amelyek egész nap egyenletesen járnak.) Nem csoda, hogy Morbert Stegen akkori osztrák alkancellár a szerződés aláírásakor kijelentette, ilyen előnyös gazdasági szerződést még soha sem kötött Ausztria. Végeredményben 2015-ig Magyarország villamosenergia ellátása a GNV- vel költségesebb lesz mint anélkül volna. IVÓVÍZ, TALAJVÍZ, HÍGÉN LA Hainburg esetében a bíróság azért nem engedélyezte a vízerőmű megépítését, mert az veszélyeztette volna a talajvíz minőségét. A GNV esetében is az lenne helyes eljárás, ha a környezeti tűrőképesség megállapítására egy olyan, független és nagy tapasztalaid rendelkező szakemberekből álló csoportot bíznának meg, mint amilyennel például a Világbank is rendelkezik. Mi mindent kellene kivizsgálni? Vegyük elsőnek a dunakiliti tározó hatását. Itt fennáll a talajvíz szennyeződés veszélye, ugyanis a tározótér alatt kezdődik egy 400 méter mélységig nyúló és 50 kilóméter szélességben elterülő kavicsteknő, amelyben Európa legnagyobb feltáratlan (kihasználatlan) ivóvízkészlete található, 10 milliárd köbméter (10^ m^) tiszta ivóvíz. Ennek a készletnek az értékét csak az elkövetkező évek mutatják majd meg. A dunakiliti víztározó gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi majd a hosszú életű mérgező vegyianyagok és nehézfémek beszivárgását ebbe a kavicsteknőbe. Ennek következményeként Magyarország, de Ausztria is elesne attól, hogy ebből a természetes készletből részesüljön. A Duna vizének az "üzemvízcsatornába" való vezetése miatt a talajvíz a Szigetközben több métert süllyed. Ezért kipusztulnak az ártéri erdők, s talajvíz nélkül marad 15,000 hektárnyi elsőosztályú mezőgazdasági terület. Jelenleg még ugyancsak tisztázatlan a csúcsrajáratás eredményezte több méteres árhullám hatása is, mely úgy a hajózásra, mint a folyópart ökológiájára kihatással lesz. A legnagyobb gondot a parti szűrésű vízkészlet csökkenése és minőségi romlása jelenti majd. Magyarország ivóvízellátásában a Duna igen jelentős szerepet játszik, mivel a lakosság egyharmada parti szűrésű kutakból nyeri az ivóvizét. A Duna menti kavicsba épített kutak a természetes állapotban levő folyó medrét borító biológiai réteg, valamint a kavicsos homok szűrőhatása miatt a víztermelés legolcsóbb és legbiztonságosabb módját jelentik. A jelenlegi Duna-víz csak mérsékelten szennyezett, viszonylag magas oxigéntartalmú, ezért a szűrésére elengendő annyi, hogy egy ötven méteres kavicsos-homokos rétegen átszivárogtassák. A folyó szennyeződése egyelőre nem okoz komolyabb problémákat ott, ahol a kotrásokkal nem zavarták meg a szűrőréteget. A Duna 19
