Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. (106.) szám
Miről is van itt szó? Vihar ez egy teáskannában (egy pohár vízben)? Vagy csak a feltűnési viszketegség meg a szereplési vágy sarkallja az aktivistákat, akiket a hatalom presztízskérdésből tilt el a nyilvánosság elől? S különben is, hát nem lezárt kérdés ez? Érdemes még mindig foglalkozni vele? És ha helytelen a vízlépcsőrendszer építése, hát nem fog mindent dgyis megoldani a pénzhiány ? Nézzük talán a tényeket, s akkor az olvasd maga megválaszolhatja a fenti szónoki kérdéseket. A TÁJ A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer (GNV) megváltoztatná a Pozsony és Budapest közötti 200 kildméteres Duna-szakaszt. A hegyek közül gyors folyással érkező folyd Pozsony és Komárom között lelassul, hordalékából szigetek százait építi, s délre a Mosoni-Dunaággal, északra a Kis-Dunával átöleli a Szigetközt, illetve a Csallóközt. E területek öntéstalaja a Dunamedence egyik legjobb termőföldje. A Dunának itt nagy árterülete van, amelyre jellemző a gyakran változó talajvízszint. Ezek az ökológiai adottságok szükségesek a tájra jellemző, dzsungel-szerű fűznyár ligeterdők fenntartásához. Az ártér erdőkben többezer állatfaj él, jelenleg 120- 130 madárfaj fészkel itt, és az átvonuldk száma 100-ra tehető. Olyan védett fajok találhatók itt mint a nagy kócsag vagy a kanalas gém. Ma még Liptóban frissen fogott halból készül a halászlé, s Halásziban állnak még a nádfedelfí halásztanyák. A Mosoni-Dunaág vize szinte áll benne, fatönkök, öreg csónakok, s a parti bozótból madarak repülnek fel majd megpihennek a vízbe nyűid ágakon. Csend és álmodozás uralja ezt az egykor betyároknak s végvári vitézeknek védelmet adó békés vidéket. A tervezett vízerőművek megváltoztatják majd a táj jellegét. Kiszáradnak az ártéri erdők, gátak mögé szorulnak a folyóparti települések, elveszítve szemük elől a folyót. A DUNA MINT ENERGIAFORRÁS Évi átlagban a Duna másodpercenként 2,000 köbméter vizet szállít, 1.2 méteres másodpercenkénti sebességgel. A társadalom növekvőenergiaigénye miatt a Dunában rejlő vízienergia kihasználásának gondolata is felmerült. Ma Magyarország évi villamosenergia termelése 50, 000 gigawattóra (GWh). Ebből az egy főre eső áramtermelés 600 watt. Ez annyit jelent, hogy az ipart és a közlekedést is beleértve, egy főre annyi villamosenergia termelés jut, mint amit 6 darab 100 wattos villanykörte állandó égetése igényel. Az Egyesült Államokban egy főre 20 darab ilyen villanykörte jut. A Pozsony-Budapesti Dunaszakasz vízenergiáját a Csehszlovákia által építendő bősi, és az osztrákok segítségével Magyarország által építendő nagymarosi erőmű hivatott kiaknázni. Ezt a két erőművet nevezik együttesen Bős|Gabcikovo|-Nagymarosi Vízlépcsőrendszernek (Gabcikovo egy Dunához közeli magyarlakta szlovákiai falu szlovák neve). A GNV várható teljes költsége hivatalos adatok szerint 2.4 milliárd dollár; a tényleges költségek ennél valószínűleg jóval magasabbak, és elérhetik a 4. 5 milliárd dollárt. A vízerőműrendszer üzemeltetése és karbantartása ugyancsak hivatalos adatok szerint évente körülbelül 40 millió dollár. Magyarország szerződést kötött osztrák bankokkal 16
