Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
mód. Másszóval: a legnagyobb probléma az, hogy bár a rendszer a valóságban sokkal nagyobb oppoziclót megenged, mint bármely más szovjet függőségű szocialista rendszer, az oppozició jogával (helyesebben: lehetőségével) csak a rendszer által elismert írók, értelmiségiek élhetnek; amit lehet Mr. Írószövetségnek (igaz, még e helyen is láthattuk: őt is jól megkoppantják érte néha) nem szabad azt Magyar Misinek. Quod erat demonstrandum annyi, hogy van bizonyos sajtó- és szólásszabadság Magyarországon, de csak a bevett szellemi elit számára; a nép hadd írjon a Ludas Matyi levelező rovatába. Ami pedig az értelmiség be nem fogadott tagjait illeti, ezeknek marad a megtűrt illegalitás: semmi garanciájuk arra, hogy holnap nem fújja el őket egy újabb keleti szellet. Hogy mindez u.n. nyugati szemmel nézve elítélendő, világos; de hogy pragmatikus szempontból is helytelen, azt jó lenne vezető budapesti körökben belátni. Nemcsak azért, mert a legjobb garancia az erőszakos lázadás ellen a szólásszabadság megfelelő biztosítása, hanem elsősorban mert nyílt ellenzék, dinamikus dialektika nélkül sohasem lesz erős, egészséges a magyar társadalom. Ugyanígy a felvonulásokkal, nianifesztációkkal. A világon nincs kormány, még városi szinten sem, amely csak úgy eltűrne be nem jelentett, nem engedélyezett, s könnyen közveszélyessé válható demonstrációkat. Csakhogy a demonstrációk engedélyezhetőségének bizonyos szervezési szabadság az előfeltétele, márpedig ahol szervezkedés nincs, csak szervezés van, potenciálisan minden tömörülés veszélyezteti a fenálló rendet. A Magyar Népköztársasság emigráns kritikusai jól tennék, ha szokásuktól eltérve higgadtan, nyugati párhuzamok ismeretében Ítélkeznének e téren; a Magyar Népköztársaság uralkodó elitje viszont gondolja meg, hogy noha fegyelem és rend nélkül nem védhető meg az állam, a társadalom a külső beavatkozás ellen, a rendszertől független, bár a közrend és közbiztonság szempontjából kontrollált szervezkedési szabadság elnyomása előbb-utobb elkerülhetetlenül forrongáshoz, tehát éppen az elkerülendő külső beavatkozáshoz vezethet. Az ellenzék pedig: amíg okosan, józanul, higgadt felelősségérzettel cselekszik, jól cselekszik. Ezek határán túllépve azonban könnyen olyan paradox helyzetet teremthetnek, amelyben a rendszer a saját érdekükben is kénytelen lesz megvédeni őket s az országot cselekvésük következményeitől. Nos, kedves Zsolt, "érdemük szerint" kommentáltam a PRESS BULETIN-odban levőket? Attól tartok, nézeteim ismét népszerűtlenek lesznek. Ez a sorsa annak, aki nem hajlandó elfogadni azt, hogy csak az a jó magyar, aki fejjel megy a falnak.—éji DEMOKRATA NÓTA Deák Ferenc! megélünk mi Kend nélkül; Kívánjuk a szabadságot Rend nélkül. Arany János, 1867 36
