Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
OJ HAJTAS Elekes Attila (Milano): CSAK MEG NE TUDJAK! Suttyomban írom verseim, mint álszakállú, somforda kémek, kik minden hónap elsejin a C.I.A.-nek vagy a K.G.B.-nek jelentik nagy titokban, galambszárny alatti tokban, hogy nem változott az ének, már a filiszterek sem remélnek és csak legyintenek a vének. Aztán dugdosom őket ágyom alá és egyéb parádés helyre, hogy fiam és lányom meg ne lelje, mert az nagy szégyen volna rájuk, mivel nekik van sok barátjuk és annak mindnek apja, aki, ha megcsurrant a csapja, megcsinálja s ha nincs kalincs az ajtón, rátesz és becsapja, vagy mint vétesz, az újságokban fiilent, ajtón áll, szelet tol, lócát billent, szívet ültet át, kihúzza más fogát, váltságdíjért túszokat fogdos, ablakot mos, rak a hajadba bodrot, szép kőből farag randa szobrot, valahol főnök, ülnök, álnok, gazdag elnök, szegény zarándok, ős, regős, regényhős, hintáslegény, gyepet nyes, kimossa ami szennyes, vagy enyves falragaszt ragaszt a falra, port halaszt, söpör, tésztát dagaszt, vagy hétszám csak azt mutatva áll a sarkon, hogy jobbra-e vagy balra, vagy kutatva megyen a sarka, esetleg sarkalva a kúton ficánkol, mert éppen népitáncol, hajladoz hétrét, sorbaáll babérért, sző-fon, szab-varr, szót szóba ölt, maltert habar, vizet a borba tölt, siit-főz, golfoz, üstöt foldoz, otthon serényen dolgoz, vagy a kolhoz udvarán őgyeleg, szépít hölgyeket, ruhát kékít, új bútorból varázsol régit, pénzt vált, összeszögeli ami szétvált, bezár és kinyit kabint s ha int a prímás, ráhúz vígan akkor is ha rí más, továbbá jet-et vezet, hirdet igét, jegyet szedet, aszal figét, elszámol és elsikkaszt béreket, lángész, ki eget kér, vagy még csak kéregét, vagy mérget méreget, nyelvet és fércet öltöget, fölvarrja löttyedt bőrödet, bedönti ami éppen kidől, tartja alád a serblit mint éjjeliőr és ráüti a stemplit, netán ferblit játszik hazárdban, vagy (ami ugyanaz) szónokol a pártban, szánt-vet-arat, lehúz redőnyt, fölhúz falat, belez halat, vagy csak úgy az eresz alatt hánt tengerit, tengert merít, eléd akadályt hengerít, heringet sóz, teringet szénát, bénát ápol, sódert lapátol, vagy (mert származik papi apától) gyertyát gyújt és koppant, atomot robbant, vagy roppant magas katedráról magyaráz, cirkuszban kókler, ócskásnál tróger, újságnál lektor, korrektor, direktor, nyilvános és rendes rektor, titkos rendetlen magánszektor ki nyúlbőrt vesz vagy elad saját tollat, verklit meg köpönyeget forgat, kontár vagy kántor, aki kántál, vagy tálkán visz a találkán pohár vizet vagy pezsgőt, másnak keres nőt, helypénzt fizet, behajt tartozást vagy barmot az ólba, mást nyúz adóba, távcsőbe les, kincset keres, kékre festi ami veres, alulfölül gyalul, köpül, becsukja amit más kitárt, sarkantyút penget és gitárt, szelet enged és azzal fest tojást, szabályoz születést és vízfolyást, zászlót lenget és él és élni enged, vagy egyszerűen oly ügyesen henyél, hogy abból mégis lesz kenyér, amiből megél. Namármost! Ha netán megkérdik két gyermekem, mi a foglalkozása apjuknak, azaz nekem? Mit mondjanak? Azt, hogy piszmog, táblából, kisbe jár a házból, jönmén, piszkál a körmén, teszvesz, szöszmötöl, váj fogat s ha minden ajtót egybetárogat, lemorzsol bár fényévnyi távokat ágya és a mosógép között, egyhelyben döcög, üresjáratban lógázza lábát, nem hordja más után a táskát, ablakon néha kileseget, nem szól, csak mordul idegeset, ujját pittyögteti vagy malmoz művészien rajta — jöhet a tűzvész -- ő már ilyen fajta: nem eszkábál deszkából makrapipát, se fából vaskarikát, nincs barakkja ahol a perpetuum mobilét faragja, még csak bicskája sincs e célból acél, mondhatnánk: facér. És névjegye sincs hisz nincs mit rája nyomjon, cégérét sem lóbálja a szél a bolton és nem dolgoznak neki négerek, csak üldögél — s ha éppen szép kerek — verseket köszörül a Holdon.----37
