Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
ELMÉLKEDÉSEK Nagy Károly (Somerset, NJ): KETTŐS NEMZETI TUDAT (Előadás az Anyanyelvi Konferencián, Veszprém, 1985. aug.) Az utóbbi években megint a magyar közgondolkodás tárgya lett a nemzeti, a magyarságtudat, a magyar identitás-, tehát én- vagy mi-tudat, vagyis sommásan: a magyar nemzeti öntudat kérdése. Sokszor inkább hiányának kérdése az elemzések tárgya, különösen ifjúságunkkal kapcsolatban: tőlük sokszor programszerűen tagadta-tagadja meg a társadalom a nemzeti együvétartozás, a hazaszeretet, a nemzeti büszkeség érzéseinek lehetőségét. Hogy a kérdésre: "e tájék mit jelent," Radnóti természetességével tudja mondani egy ember: "Itthon vagyok," azt sokszor tette nehézzé olyan állapot, amikor az ember "nem leié honját a hazában," mert tiltották, s tiltják sok helyütt még ma is "a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak / Magyarországgá összeálltak." A nemzettudat zavarait is elemzik sokan, kimutatva azt is, hogy az emberiséggel, demokratizmussal fejlődő nemzeti öntudat az progresszív, pozitív, közösség-összetartó és jövőbe vetett hitet tápláló energiaforrás, amelynek gyengesége vagy hiánya is egyik oka lehet veszélyes népesség-csökkenési, öngyilkossági és egyéb társadalom-politikai problémáinknak. írók, történészek, nyelvészek, társadalomtudósok, művészek, tanítók, népművelők sokféle programot ajánlanak: van aki történelmünk igazabb elemzését, van aki tankönyveink nemzeti érzést is tápláló kiegészítését, van aki demokratikusabb közéletet és van aki a Magyarországon kívül élő magyarok hathatósabb támogatását sürgeti. Ez utóbbiak legpéldamutatóbb szószólója Illyés Gyula volt, aki nekünk, az anyanyelvi mozgalom munkálóinak is ezt bízta a lelkísmeretünkre 1979. augusztus 6-i beszédében az Anyanyelvi Konferencia budapesti védnökségi ülésén: "A magyar nyelv védelme a magyar anyanyelvűek védelme is!" A Magyarországon kívül tömbökben és szórványokban élő magyar vagy magyar származású emberek számára nem csak a nemzeti tudat, hanem a kettős, vagy többes nemzeti tudat lehetősége, jelenléte, vállalása, zavarai vagy hiánya válik személyes kérdéssé, sőt jövőnk szempontjából: közüggyé. A KISEBBSÉGI MAGYAR NEMZETI TUDAT VESZÉLYEZTETETTSÉGE A Magyarországgal szomszédos országokban élő kisebbségi magyar ember jelen korunkban — iparosodó, városiasodó, és sokhelyütt jogfosztó módon asszimilálást erőltető körülmények között — előbb-utóbb eldöntendő kérdésként szembesül magyarsága vállalásával. És a kérdésre a határozottan igenlő válasz, vagyis a magyar nyelv és kultúra megtartásának vállalása által a kisebbségi sors vállalása helyenként egyre nehezebb. "Az utóbbi években megfakult az anyanyelvhez való viszonyunk. Pedig anyanyelvűnk jogát hazánkban alkotmányos törvény biztosítja" — írja Dobos László pozsonyi író az 1985. márciusi Irodalmi Szemlé-ben, felelősségérzetre biztatva a magyar nemzetiségi irodalom, kultúra, sors iránt (264-65). Tudjuk: az iskolák magyar nyelvének alkotmányos törvény-biztosítottá megtartásáért Duray Miklós többízben börtönt szenvedett. 18
