Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
ARCKÉPEK Éltető J. Lajos (Portland): RADNÓTI MIKLÓS A mostanában nagy dobra vert Waldheim-ügy számomra csak arra volt jó, hogy újra megismerkedjem Radnóti Miklós verseivel. Radnóti ugyanis mint zsidó munkaszolgálatos katona éppen annak a német hadsereg-csoportnak a gondozásába került 1944 nyarán, amelynél Waldheim főhadnagy szolgált, s az oda beosztott őrök lehettek azok, akik az év novemberének elején agyonlőtték sok más társával együtt a magyarországi Abda határában. Testét 1946-ban exhumálták: utolsó verseit kabátzsebében találták. 1909-ben született Budapesten, iskoláit is ott végezte; 1934-ben doktorált a Szegedi Tudományegyetemen, magyar-francia szakon; tanári oklevelet nyert, de állást nem kapott. A harmincas évek vége felé válik ismertté költészetével. Munkaszolgálatosnak háromszor hívják be, utoljára 1944 májusában. Ekkor kerül a szerbiai íagubica melletti Láger Heidenauba, ahol legszebb, legmélyebb verseit írja. Bár Radnóti baloldali szellemben írt, baloldalisága mindenek felett a háborúnak az ellenzéséből állt. Ezért elvetendő az a kísérlete a magyarországi kritikának, mely őt erőszakkal a kommunista költők közé sorolná. A még ma is az irodalomtörténet bibliájának számító Sőtér-féle A magyar irodalom története 1966-ban kiadott VI. kötetében pl. ezt olvashatjuk: "Radnóti marxista szimpátiája, a szocializmust igenlő felfogása vitathatatlan ...", de ha mégsem egészen, akkor csak azért, mert "a nehéz magyarországi helyzetben, amelyben az illegális kommunista párt és a haladó erők gyengesége, és velük szemben a fasiszta erők nagy befolyása rendkívül megnehezítette mind a marxista műveltség, mind a kommunista mozgalmi tapasztalatok megszerzését, az aktív harcok állandó tüzében való edződést..." Radnóti maga alighanem undorral utasította volna el ezt a militaritsta pártzsargonban kifejezett megfogalmazást s az alaptalan konklúziót: "...eljutott odáig, hogy utolsó alkotói korszakának a versekben kibontakozó eszmeisége teljes összhangban van a kommunista párt népfront mozgalmának politikai tartalmával ... Éppen ez az eszmeiség teszi József Attila mellett a legnagyobb magyar antifasiszta költővé..." (542. old.) Csakhogy Radnóti művében éppen az a gyönyörű, a majdnem emberfeletti, hogy nem pártoskodik: a háborúban egyetemes emberi tragédiát lát. Míg a spanyolországi harcok alatt a baloldallal szimpatizál, már akkor is az ember sorsát siratja: Hallom, igaz, hogy a vad Pireneusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt, s medvék és katonák együtt menexülnek el onnan; asszonyi had, gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott, hogy nincs aki eltakarítsa. ["Első ecloga", 1938] S minél közelebb jut a háború Magyarországhoz, annál erősebbé válik benne az undor s az egyenruhára való tekintet nélküli szimpátiája minden áldozat iránt, mert Mikor harapni kezd a bárány s a búgó gerle véres húson él, mikor kígyó fütyül az úton, s vijjogva fújni kezd a szél ["Csütörtök," 1939. május 26] mindenki áldozat: Lángok lobognak és kihúnynak lassan s mindörökre katonák lelke száll most a fényes délkörökre; egyforma lelkek! ó, mindegy, hogy ez, vagy az ki volt, mi volt .... ["Lángok lobognak...," 1939 december 20] 5
