Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Tamási Aron, Bánffy Miklós vagy a már korábban áttelepült Aprily Lajos Magyarországon keresett új otthont, Nyirö József és Wass Albert pedig a nyugati emigrációt választotta. Az erdélyi magyarság ismét nemzetiségi sorba került, és 1944-1945 fordulóján sokat kellett szenvednie a helyreállított királyi közigazgatás, illetve a fegyveres román nacionalista csapatok, az úgynevezett Maniu-gárdák terrorjától. A száraza jtai fejszés tömeggyilkosság, a Földváron berendezett haláltábor vagy a kolozsvári magyar civil férfilakosság egyrészének elhurcolása váltak ezeknek az időknek a szomorú jelképeivé. Az intézményesített megtorlásnak a szovjet hadsereg által ideiglenesen bevezetett észak-erdélyi magyar-román vegyes közigazgatás, illetve az 1945 márciusában hatalomra került Petru Groza-féle baloldali kormány vetett véget. A megindult demokratikus átalakulás nemzetiségi jogegyenlőséget ígért, és biztató távlatot nyitott a romániai magyar művelődés fejlődése előtt. Kurkó Gyárfás elnökletével, Kós Károly, Nagy István, Balogh Edgár, Méliusz József, Demeter János és Szabédi László vezető szerepével megalakult a Magyar Népi Szövetség, amely a Vásárhelyi Találkozó és a Madosz széleskörű demokratikus összefogásra irányuló törekvéseit követve látta el a magyar kisebbség politikai képviseletét. Nagy István elnökségével jött létre a Romániai Magyar írók Szövetsége, demokratikus nemzetiségi sajtó született, szinte minden nagyobb erdélyi városban alakultak magyar lapok, közöttük a brassói Népi Egységnek és a kolozsvári Világosságnak jutott fontosabb kulturális szervező szerep. Bukarestben Romániai Magyar Szó, később Előre címmel központi magyar lapot hoztak létre, Falvak Népe címmei országos parasztújság jelent meg, 1946-ban Gaál Gábor szerkesztésében megindult az Utunk című irodalmi hetilap, majd 1953-ban Marosvásárhelyen megkezdte működését az Igaz Szó című folyóirat. Kiterjedt intézményrendszert kapott a magyar közoktatás, Kolozsvárott kezdte meg működését a Bolyai Tudományegyetem, ennek orvosi karából Marosvásár székhellyel Orvosi és Gyógyszerészeti intézet (vagyis egyetem) létesült, ugyancsak Marosvásárhelyen magyar pedagógiai Főiskola is alakult. Létrejött a magyar közép- és általános iskola hálózat, a moldvai csángók régi vágya is teljesült, s nemzetiségi iskolák művelhették az ö gyermekeiket is. Megalakult a kolozsvári, marosvásárhelyi és szepsiszentgyörgyi, később temesvári, szatmári és nagyváradi magyar színház, létrejött a magyar könyvkiadás, ismét fejlődésnek indult a nemzetiségi irodalom. Ennek az irodalomnak a változó arculatát, egyszersmind a nemzetiségi önismeretre irányuló változatlan törekvéseit mutatták Szemlér Ferenc, Horváth István, Kiss Jenő ^újabb versei, Asztalos István SZEL FUV^TLAN NEM INDUL (1949), Kurkó Gyárfás NEHEZ KENYÉR (1949), Nagy István RÉZ MIHALYEK KÓSTOLÓJA (1947) és Méliusz József SORS ÉS JELKÉP (1946) című prózai müvei. Fiatal írónemzedék lépett fel. soraikban Sütő Andrással, Szabó Gyulával, Beke Györggyel és Székely Jánossal; elmondhatjuk, hogy a nemzetiségi irodalom súlyos történelmi tapasztalatokkal, mégis reménykedve kezdte el az új történelmi korszakot. Reményeit csakhamar súlyos aggodalmak váltották fel, 1948-1949-ben Romániában is napirendre került a radikális társadalompolitikai fordulat, és ez nemcsak a rövid ideig tartó demokratikus kibontakozásnak vetett gátat, hanem az erdélyi magyarság fennmaradását is veszélybe sodorta. A többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan Romániában is súlyos károkat okozott a sztálinista politikai erőszak, a gazdasági és kultúrális életben érvényesülő voluntarizmus, az úgynevezett "személyi kultusz" antidemokratikus gyakorlata. A magyar kisebbség mindezeknek a súlyát kétszeresen is megérezte, minthogy az országos torzulások mellett a nemzetiségi politikában követett erőszakos asszimiláció is rontott helyzetén. A hatóságok 1949-ben megszüntették a magyar írószövetséget és a Magyar Népi Szövetséget, s ennek vezetőit - Kurkó Gyárfást, Balogh Edgárt, Méliusz Józsefet, Demeter Jánost és Jordáky Lajost - hamis vádakkal súlyos 35
