Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
börtönbüntetésre ítélték. Börtönbe került számos közéleti és kulturális személyiséggel, valamint számtalan kisemberrel együtt Bözödi György író, Venczel József, a kiváló társadalomtudós, az Erdélyi Tudományos Intézet egykori igazgatója. Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület egykori elnöke és Márton Áron gyulafehérvári püspök is. Néhány esztendő leforgása alatt radikálisan leszűkítették a magyar iskolai hálózatot, teljesen felszámolták a csángó iskolákat, 1959-ben a kolozsvári magyar egyetemet beolvasztották a román egyetem kötelékébe, létrehozva a Babes-Bolyai Tudományegyetemet, s a korábban kiterjedt magyar tanszéki rendszert kettő, majd egyetlen magyar irodalomtörténeti és nyelvészeti tanszékre csökkentették, illetve megszüntették a többi magyar főiskolai tagozatot is. A magyar egyetem megszüntetése ellen tiltakozva követett el öngyilkosságot Szabédi László, az egyetem tanára, aki úgy érezte, hogy az erdélyi magyar baloldal által követett politika megbomlott, s valójában csak a román nacionalista törekvések érvényesülését segítette elő. 1968-ban, a közigazgatási átszervezés keretében, felszámolták az 1953-ban a Székelyföldön létrehozott Magyar, illetve Maros Magyar Autonóm Tartományt, amely különben másfél évtizedes fennállása során sem kapott igazi önkormányzatot, és csupán propagandisztikus célokat, illetve az erdélyi magyarság megosztását szolgálta. Számos író, közöttük Kós Károly, Szentimrei Jenő, Tompa László, Bartalis János, Molter Károly és Kemény János hosszá esztendőkre kiszorult az irodalmi életből, Gaál Gábor 1950-ben közreadott VALÓSÁG ES IRODALOM című tanulmánykötetét valóságos kritikai hajsza követte, a kiváló szerkesztőt e méltatlan eljárás következményeként terítette le egy váratlan szívroham. Ugyancsak súlyos támadások érték Szabó Gyulát, aki ezek miatt GONDOS ATYAFISAÍG című faluregényének átdolgozására kényszerült. Ezt követve egymást váltották az időleges engedmények és a romániai magyarság nemzeti tudatának elfolytására irányuló intézkedések. A romániai kulturális életet gyors és éles fordulatok jellemzik az 1949 utáni három évtizedben. Az ötvenes évek elején bekövetkezett jogfosztó intézkedések után 1954-1955-ben részlegesen Romániában is kezd kibontakozni a Sztálin halálát követő "olvadás", 1957-ben Gáli Ernő és Balogh Edgár szerkesztésében újraindul a Korunk, ugyanebben az esztendőben Asztalos István, Fodor Sándor és Kányádi Sándor szerkesztésében Napsugár címmel színvonalas gyermeklap indul, visszatérnek az irodalmi életbe a korábban kiszorított írók, 1961-ben megindul a Forrás című könyvsorozat, amely a következő évtizedek legtehetségesebb íróit - közöttük Szilágyi Domokost, Lászlóffy Aladárt, Király Lászlót, Farkas Árpádot, Szöcs Gézát, Bálint Tibort, Szilágyi Istvánt, Pusztai Jánost, Bodor A'dámot bocsájtja szárnyára. Ugyanakkor 1956 után, valójában a magyarországi események hatásának megelőzése érdekében, újabb erőszakhullám önti el a romániai magyarság szellemi életét: ekkor szüntetik meg a magyar egyetemet, üldözik öngyilkosságba Szabédi Lászlót, börtönbe vetnek számos fiatal írót, közöttük Páskándi Gézát, Dávid Gyulát és Varró Jánost. A hatvanas évek végén, mostmár a csehszlovákiai események következtében ismét az engedmények politikája következik. Megalakul a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, a magyar értelmiség éles ideológiai harcokat folytat a dogmatikus politika felszámolása érdekében, s új irodalmi, illetve közművelődési intézményekkel bővülhet a romániai magyarság kultúráiis élete. 1969-ben Domokos Géza vezetésével megalakul a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó, amely egy egész könyvtárra való értékes irodalmi és tudományos munkával teszi gazdagabbá az egyetemes magyar kultúrát, de értékes munkát végez kolozsvári Dacia-kiadó magyar szerkesztősége is. 1970-ben Huszár Sándor szerkesztésében megindul A Hét című hetilap, rendre alakulnak át, vállalják a nemzetiségi érdekek hatékony képviseletét a már meglévő politikai és irodalmi lapok, s új lapok is 36
