Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Pomogáts Béla Budapest AZ ERDÉLYI MAGYAR IRODALOM (Elhangzott az Itt-Ott 1985-ös konferenciáján.) Az erdélyi magyar irodalom súlyos történelmi kataklizmák hatására jött létre, "zord idők” nyomása alatt, nemcsak kifejezve ezt a nyomást, meg is küzdve vele. Létrehozása igen nehéz feladatot jelentett, minthogy az erdélyi magyarságnak a kisebbségi sors mostoha feltételei között, minden támogatás nélkül, saját kezdeményező készségére és szerény anyagi erejére utáltán kellett kiépítenie a nemzetiségi kultúra intézményeinek rendszerét. Az elvégzendő munka mindazonáltal szilárd alapokra épült: a viszonylag nagylétszámú magyar lakosság mellett az erdélyi magyarság gazdag hagyományaira és már meglévő kulturális intézményeire. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés tekintélyes létszámú magyar lakosságot csatolt Romániához: az 1910-ben megtartott utolsó magyar népszámlálás adatai szerint Erdély (pontosabban a békeszerződés áital Romániához csatolt területek) 5,242,024 főnyi lakosságból 2,824,677, azaz 53.9% román, 1,660,448, azaz 31.7% magyar, 553,902, azaz 10.6% német, végül 202,957, azaz 3.8% egyéb (szerb, bolgár, rutén, stb.) nemzetiségű volt. A magyarság lélekszáma és százalékaránya 1910 és 1918 között valamelyest emelkedett, 1919 és 1924 között viszont többszázezer fővel csökkent főként a "repatriálások", azaz Magyarországra való áttelepülések (összesen 197,035 fő), illetve a zsidó vallású magyar lakosság (127,808 fő) külön nemzetiségi csoportként történő kezelése következtében. Az 1930-ban megtartott első román népszámlálás azonban még így is Erdély lakosságának 29%-át (anyanyelve szerint 31%-át) találta magyar nemzetiségűnek. A magyar nemzetiségű lakosság többsége összefüggő területeken, így a Székelyföld négy történelmi megyéjében, Kalotaszegen, a Zsil völgyi bányavidéken és a trianoni határ menti széles sávban, illetve magyar többségű városokban, így Kolozsvárott, Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Szatmáron, Aradon és Brassóban élt. A nemzetiségi keretek közé került magyarság évszázados történelmi és művelődési hagyományokra tekintett vissza: az egyetemes magyar hagyományok mellett külön Erdélyi tradíciókra is. A székelység viszonylag külön mederben folyó története, a feudális rend ellen küzdő erdélyi parasztmozgaimak (Budai Nagy Antal és Dózsa György mozgalmainak) emlékezete, az erdélyi fejedelemség kultúrális öröksége, az 1948-1949-es szabadságharc erdélyi emlékeinek ápoiása, valamint az erdélyi népek együttélésének és közös szabadságküzdelmeinek hagyománya ugyanúgy natássai volt ennek a tradíciónak a kialakulására, mint az erdélyi magyar kultúra kiváió egyéniségeinek példája. Az erdélyi magyar köztudat bensőséges ragaszkodással őrizte Apáczai Csere János, Tótfalusi Kis Mikiós, Körösi Csorna Sándor, Bolyai farkas. Bolyai János, Barabás Miklós, Józsika Miklós és Kemény Zsigmond emlékét. Komoly szerepet játszottak az erdélyi magyar tradíció 30
