Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Az élő kapcsolat számomra szent kapocs, mely a kitűzött feladatokkal nemzetemhez köt és nem közönbösen leválaszt. Aki pedig alapvető emberi jogaimat megkérdőjelezi, az úgysem tudja mire megy a tét. A máskéntgondolkozókkal továbbra is meggyőződéssel vállalom a kapcsolatot, még akkor is, ha szerepem miatt egyesek szemében "hasznos idiótának” tűnök. Vásárhelyi Miklós A MAGYAR Út A VILáGBAN címmel polemizált: . . A reform szükséges és lehetséges, bár megvalósításának útja rögös és bizonytalan. . .” Úgy érzem, hogy nekünk is meg kellene fontolnunk ezeket a szavakat. Mert a reménységnek is reformra van szüksége és a bizonytalan tettnek tudatosságra. Vagy megrögzött elhivatottságra? Ki tudja. Bízom abban, hogy ez a beszélgetés is hozzásegít feladataink megfogalmazásához. Habár mi költők mindig elfogultak voltunk és mint magyarok mindig kissé költők is. Költsünk saját okulásunkra is. ”... Az alapvető tisztázandó probléma: a békés egymás mellett élés fogalmának értelmezése. . . Magyarországnak messzemenően érdeke a békés egymás mellett élés megvalósulása, illetve az annak irányába haladó fejlődés. . .” (Vásárhelyi Miklós) Ennek a fejlődésnek még mi sem lehetünk kerékkötői. Ezért van szükség higgadt közeledésre. Egymás megbélyegzése helyett ügyeljünk az otthonról kapott levelekre, mert ÜZENET rejlik a sorok mögött és a reális élet. Vagy legalább is az erre ösztökélő hajlam, ami bizony belőlünk néha már hiányzik. (Elhangzott Cleveland-ban a Szabadvilági Magyarok IV. Világkongresszusán, 1985 november 30-án a Kapcsolatok a hazai magyarokkal, különös tekintettel az ellenzékre c. előadássorozatban.) Duray Miklós Pozsony. KEDVES BARÁTAIM ÉS POLGÁRTÁRSAIM itthon Középeurópában és szerte a Világon! 1983 augusztusában -- hat hónappal azután, hogy Pozsonyban szabadlábra helyeztek első fogságomból a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságában folytatott tevékenységem miatt rendezett, majd felfüggesztett bírósági pert követően - üzenetet küldtem mindazoknak, akik kiálltak mellettem, és akiknek köszönhettem szabadulásomat. 25
