Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 4. szám
1939 szeptemberében a lengyel tragédiával külpolitikai koncepciójának -Olaszország mellett — a másik alappillére omlott össze. A Közép-Európában magára maradt Magyarországnak egocentrikus politikát javasol, hogy minden lépést "az örök Magyarország" szempontjából döntsenek el ezentúl. ("Ránk csak a magyar dolgok tartoznak", Magyarország, 1939. szept. 8.) Bajcsy-Zsilinszky "egocentrikus külpolitikája" valójában magyar érdekű reálpolitika. Ez látszik meg abban az első jelentős lépésben is, amit Zsilinszky tesz a lengyel tragédia után a Szovjetunió felé. Előbb önkritikusan beismeri, hogy a kommunista világforradalomtól és a pánszlávizmustól való félelemnek nem volt alapja, majd kijelenti: Magyarországnak fölösleges részt vennie "bármi idegenből irányított s minket közelebbről nem érintő antibolsevista világpropagandában." ("Ránk csak...") Egyébként Lengyelország legázolása miatt kénytelen átépíteni külpolitikai koncepcióját. Már korábban is figyelmet szentelt a magyar--jugoszláv kapcsolatoknak és egy 1930-as állásfoglalásában hangoztatta a magyar—jugoszláv kiegyezés és együttműködés szükségességét. 1939-ben azonban más értelmet kap ez az orientáció. Amikor 1940 februárjában szerepet vállal a magyar—délszláv közeledés létrehozásában s a jugoszláv fővárosba utazik, az ottani tárgyalásai során a Balkán-konferencián jelenlévő jugoszláv, görög és török államférfiakkal tárgyalva, már a német veszedelem elleni közös védekezés áll a megbeszélések központjában. Kedvező jugoszláviai benyomásai, a délszláv—magyar összefogás időszerűsége a legfőbb ösztönzői a Helyünk és sorsunk Európában c. történetpolitikai kötete megírásának. A német intervencióra 1941 április elején elkobzott műben összegezi mindazt, amit Magyarország történelmi hivatásáról, a középső Duna-völgyben elfoglalt helyzetéről és az európai politikában játszott szerepéről kialakított magában. Tekintettel van a realitásokra, vagy ahogyan írja: a józan kompromisszumokra, mert belátja: "Mátyás király óta rendkívül megromlott a magyarság arányszáma a Dunavölgyében s ugyanakkor megjavult a román és délszláv szomszédainké." Ebből levonja a konzekvenciát, amely szerint számot kell vetnünk azzal a másik ténnyel, hogy a mi számbeli hanyatlásunkkal párhuzamosan a többi velünk élő, vagy szomszédos népek "... mind számban, mind nemzeti öntudatban ... mellénk nőttek." A történelmi realitásokat látva, azt javasolja, hogy a dunai népekkel a tényleges erőviszonyokon alapuló "józan kiegyezést" kell kötni. A háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás — amelyet 1941. február 4-én tárgyalt a képviselőház — az első nagyobb jelentőségű külpolitikai lépés a Telekikormány idején, amellyel Bajcsy-Zsilinszky nem ért egyet és harmadmagával nem szavazza meg a csatlakozást. Teleki a Jugoszlávia elleni német agresszió megindulásával láthatta súlyos ballépésének logikus következményeit. Utóda, Bárdossy László azután gátlástalanul beletaszította Magyarországot a második világháborúba. Zsilinszky a miniszterelnökhöz eljuttatott memorandumában figyelmeztetett a szovjet-ellenes háború végzetes következményeire és kifejtette, hogy Magyarországnak — a bolgár példa alapján — ki kellett volna tartania a be nem avatkozás politikája mellett. Bárdossynál süket fülekre találtak Zsilinszky figyelmeztetései és 1941 decemberében tovább súlyosbodott Magyarország nemzetközi helyzete. Előbb Nagybritannia hozta a magyar kormány tudomására a hadiállapot bekövetkezését, majd Amerika hadbalépése után Bárdossy közölte az Egyesült Államok budapesti követével a hadiállapotot az USA-val. Bajcsy Zsilinszky a parlament külügyi bizottságában 1941. december 20-án elhangzott beszédében kijelentette: "mind szorosan vett nemzetközi jogi, mind pedig politikai kötelezettségei módot adtak volna Magyarországnak arra, hogy elkerülje az Egyesült Államokkal való hadiállapot magyar bejelentését." *** 26
