Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 4. szám

Lengyelországról hangoztatta, hogy a hagyományos magyar—lengyel barátság és érdekközösség a híd szerepét töltheti be "a francia—magyar megértés, a francia— magyar dunavölgyi érdekpárhuzamosság érvényesülése felé". ("Tények és események igazolnak...", Szabadság, 1933. ápr. 23.) Kárhoztatja a francia külpolitikát, hogy közép-európai politikájában Lengyelország helyett elsősorban Csehszlovákiára épít. - - A közös magyar—lengyel érdekekről szólva, Zsilinszky az első helyre teszi a német és szovjet nagyhatalmak elleni védekezés ügyét. Cgy véli, hogy a nagyhatalmak között élő kis államok nemzeti függetlenségének megőrzése szempontjából a magyar— lengyel összefogás kijegecesedési pont. Az 1936-ban megszülető és 1939-ig melengetett "vertikális tengely"-elképzelések Varsó-Budapest-Belgrád-Róma iránnyal is lényegében ilyen céllal jöttek létre. Végül magyar szempontból azért tartja Zsilinszky fontosnak a lengyel orientációt, mert hathatós segítséget remél Lengyelországtól a magyar revíziós célkitűzések megvalósításáért folytatott harcban.

Közben az olasz orientációjában történt változásra utal, hogy a Szabadság c. lapjában félreérthetetlenül hangsűlyozza: "Magyarországnak csak az az Olaszország jelenthet döntő erejű támaszt, amely kitart Ausztria függetlensége mellett. Ha Olaszország feladná Ausztriát, nekünk magyaroknak más szövetség után kellene néznünk." ("Szemünk a Dúcén", Szabadság, 1935. szept. 1.) A Magyarság c. lapban egy év múlva megismételi ezt a tételét. ("Az olasz kérdőjel", Magyarság, 1936. márc. 19.)

Az utolsó igazi békeévben, 1937-ben, Bajcsy-Zsilinszky, látva Franciaország kudarcait, meggyengült európai helyzetét, levonja ennek konzekvenciáját Magyarország számára és kezd átváltani az angol orientációra. A több vasat a tűzben tartani elvre hivatkozva helyezi előtérbe az angol orientációt, hogy "így a másik oldalon is legyen biztos és megdönthetetlen támaszpontja a mindenkori magyar politikának. Lehetetlen örökké csak a Berlin-Róma tengelyre függesztenünk tekintetünket" -- hangoztatta. ("Világok mérkőznek — sültgalambot várunk?", Szabadság, 1937. nov. 7.) Mindehhez új érvként teszi hozzá az USA megjelenését az európai diplomáciai tárgyalóasztaloknál.

Bajcsy-Zsilinszky legnagyobb érdeme, hogy felismeri a nemzetközi erőviszonyokat, a demokratikus hatalmak fölényét és nem szűnik meg figyelmeztetni a kormányköröket, a sajtóközvéleményt "az új Moháccsal és Trianonnal" fenyegető következményekre, ha Magyarország a tengelyhatalmak külpolitikáját követi. Bármi történjék is Európában — hangzott figyelmeztetése — Magyarország nem kerülhet újból szembe Nagybritanniával, és nem kötheti magát "életre-halálra" az olasz politikához.

Reálisan felmérve a nemzetközi helyzetet, már 1938 márciusában megírta: "...nagyfokú bárgyúság kellene ahhoz, hogy számításon kívül hagyjuk az új világháború komoly lehetőségét". ("Fegyveres semlegesség", Szabadság. 1938. márc. 5.) És ebben az utolsó pillanatban a fegyveres semlegességet javasolta Magyarország számára, ami a konc reményében behódolt magyar kormányok magatartása miatt nem valósulhatott meg. Józan és előrelátó állásfoglalására jellemző, hogy kijelentette: bár Magyarországnak vannak teljesítetlen nemzeti követelései és ezért érdeke volna a status quo megváltoztatása, de nem érdeke, hogy a status quot éppen a Német Birodalom borítsa fel. Mivel látja, hogy Németország mindenre el van szánva, Zsilinszky szerint ebből a dilemmából "csak a semlegesség keskeny és bizony szintén szenvedésekkel kecsegtető hídján menekülhetünk". Ezért adja ki a jelszót: "El a tengelytől!" Ha ez az alternatíva 1938 március elején, még az Anschluß előtt megvalósul, kiélezi ugyan a helyzetet a Harmadik Birodalommal, de Európa — főleg a későbbi győztesek szemében hallatlan erkölcsi-politikai tekintélyt kölcsönzött volna Magyarországnak. Éppen ezért a bécsi döntések időszakában Zsilinszky nem németolasz, hanem angol-francia döntőbíráskodást szeretett volna a közép-európai problémák ügyében.

25