Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 4. szám
TÖRTÉNELMÜNK Vígh Károly (Budapest): BAJCSY-ZSILINSZKI ENDRE KÜLPOLITIKAI KONCEPCIÓJA [Elhangzott Budapesten, a Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 100. évfordulója alkalmából jún. 3-án rendezett tudományos ülésszakon. — Kisebb rövidítésekkel.) A Zsilinszky-centenárium alkalmával rendezett ünnepi tudományos ülés nem adott alkalmat arra, hogy legalább egy korreferátum erejéig végig tekinsünk a nagy hazafiról szóló történeti irodalmon, holott ennek során megszívlelendő tanulságokat vonhatnánk le az elmúlt két évtizedben megjelent publikációkból. Ebben az el nem hangzott korreferátumban szó eshetett volna a Zsilinszky-kérdésben is tovább élő szektás-dogmatikus történetszemléletről, továbbá arról a kirívó szűkkeblűségről, amellyel történetírásunk egyrésze még a Bajcsy-Zsilinszky életpálya legpozitívabb, második világháborús szakaszát is illette. Ennek során meg kellett volna említeni a konjunkturista történetírás produktumait is, amelyek nem választhatók el a szektás-dogmatikus történetírás termékeitől. Mindennek a legfőbb szellemi vezére és patrónusa Nemes Dezső volt, aki egy időben lehetett az MSZMP politikai bizottságának tagja és a Magyar Tudományos Akadémia történész bizottságának elnöke! Arról a Nemes Dezsőről van szó, aki Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése után — mint a Szikra akkori vezérigazgatója — kiadatta két kötetben az új miniszterelnök müveinek válogatását. Majd egy évre rá, amikor Nagy Imrét leváltották, ő maga "A jobboldali elhajlásról" c. pamfletjében intézett ellene "ideológiai" támadást, a jobboldali torzulások közé sorolva a Nemzeti Színháznak Az ember tragédiája előadását is. Ugyanez a Nemes Dezső az ellenforradalmi forráspublikációról szóló könyve bevezetőjében Horthyt Titóval hasonlította össze, hogy azután Hruscsov belgrádi Canossa-járását követően gyorsan publikált második kiadásából már kihagyja ezt a tudománytalan, nyersen aktuálpolitikai összehasonlítást. A magyar történettudományban a maga politikai hatalmát érvényesítő Nemes-féle korszaknak volt köszönhető az is, hogy a Bajcsy-Zsilinszki külpolitikai nézeteiről szóló kandidátusi disszertációm vitáját 1973-ban jogszabályellenesen, törvénysértő módon zárttá nyilvánították. Ehhez a felháborító színjátékhoz akadtak olyan történészek mint pl. egyik opponensem, Tilkovszky Lóránt, aki azokban az években kitűnt Zsilinszky- és Teleki-ellenes nézeteinek hangoztatásával. Azóta a Saulusok egy részéből Paulusok váltak és ma — konjunkturista lelkületűknek megfelelően — a centenárium időszakában szinte túllicitálják azokat a történészeket és Zsilinszky volt harcostársait, akik mindig is kiálltak egy igazi Bajcsy-Zsilinszky kép felmutatásáért. Mégis, még mindig találkozunk — részben náluk — olyan régi beidegződöttségekkel, amelyek mit sem törődnek a történelmi tényekkel és pl. Zsilinszky Endrét ma is az Áchim-gyilkosság vádjával illetik. E szükséges kitérő után szeretnék rátérni korreferátumom ismertetésére: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikai koncepciójának felvázolására. *** Régi angol mondás szerint a külpolitikához a történelmi hagyományok mély átérzése, a történelem tisztelete szükséges. Mintha Bajcsy-Zsilinszky Endre testére szabták volna ezt a mondást. Századunk magyar államférfiai és politikusai között alig tudnánk még valakit is megnevezni, aki hozzá hasonlóan oly mélységesen átárezte volna történelmi hagyományainkat. Gyakran hangzotatta, hogy minden magyar korszak és nemzedék annyit ér, amennyire hő marad az ezeréves magyar történelem tanulságaihoz. 23
