Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
A film "titkát" megfejteni épp oly egyszerű, mint lehetetlen. A téma marginális. A történet banális. A véletlenül összedobált, dramaturgia nélküli, csaknem némafilmszerű dialógusok, közhelyek. A helyszínek szürkék, lehangolók. Sehol egy sex-jelenet. A film elcsépelt, lejárt slágerjéröl: "I put a spell on you" -- Screaming Jay Hawkins-tól -már nem is beszélve. Mégis ... a fekete-fehér, amatör színészekkel és így minimális összeggel készült film már-már az insider-szakemberek számára is egy kihívás. A három részre osztott filmben - a rendező humora, kameravezetése, abszurd beállításai, teljesen újszerű, egyedülálló stílusa . . . következtében - minden megfordul. A banális történet kiszámíthatatlan fordulatai miatt érdekessé, a néhány betett mondat önállóvá válva visszanyeri értelmét és szinte egy filozófiává alakul. A fekete-fehér helyszínek a mondanivaló hordozóivá válnak és a kísérőzene is betölti hivatott szerepét: hátborzongató. A téma . . . téma . . . Erről már sokat és sokan írtak: politikusok, pedagógusok, filozófusok, pszichológusok, szociológusok stb., de itt most egy (film) művész szól a témához. Számunkra pedig ez nemhogy marginális, de a mindennapok testet-lelket őrlő, húsba-markoló valósága. A "jelentéktelen" story első részében ("The new world”) Budapestről New York-ba érkező Éva kérdésére, kelletlen unokatestvére azt válaszolja, hogy ő csak volt Molnár Bandi, most Willie-nek hívják és semmiképpen nem beszél magyarul. Éva egy hétig marad Willie-nél, aki megtanítja, hogy kell "egy alligátort megfojtani" (porszívózni), mi egy "TV-dinner", vagy ruhát ajándékoz neki, amit "itt" hordanak, az éppen betoppanó barátot lebeszéli a sweet-girl-röl. . . Második részben ("One year later") egy kegyetlen, hóeséses, téli napon - egy kölcsönkért Cadillac-kal - meglátogatják a Cleveland-ban élő magyar nagymamát, ahol Éva is lakik. Útközben a New York-i barát, csak úgy odavetve megemlíti . . . "nem is tudtam, hogy Budapesti meg ilyesmi, azt hittem te amerikai vagy”, mire Willie teljes meggyőződéssel válaszolva megnyugtatja: "egy ugyanolyan amerikai vagyok mint te". A csökönyös nagymama a fiúk angoljára csak magyarul (de hogy) válaszol, és még az első este kártyán elnyeri (akikről időközben kiderül, hogy hivatásos hamiskártyások) pénzük tetemes részét. A befagyott Erie tó partján sétálva - ahol fúj a jeges szél -- megállapítják, hogy milyen gyönyörű ez a táj, de egyébként minden vidék egyforma. . . Végülis a maradék pénzre bízva magukat "megszöktetik" Évát az átkozódó nagymamától és a csak ámulni tudó boy-friend-töl. A befejező részben ("Paradise") - egy autóút után - Florida-ba érkeznek, ahol éppen holtszezon van. Itt, hol pénzt vesztenek (kutyaverseny), hol pénzt nyernek (lóverseny), de mindezt Éva nélkül, aki a motelszobában zenét hallgat, főleg unatkozik. . . Egy nap Éva - épp egyedül van - egy kokaincsempésztöl tévedésből hatalmas köteg dollárt kap. Jegyet vesz egy Budapestre induló gépre, amivel azonban Willie repül, öt keresve, a fejcsóváló barát szeme láttára. Éva meg egyszercsak feltűnik a motelnál. A film az "Anti Kunst" műfajába tartozik, és él is e műfaj adta minden lehetőséggel. Az emberi kapcsolatok lényegtelenek, elveszett belőle a ráció, teljesen véletlenszerűek, minden VÉLETLEN. Az "automatikus beszéd" és az irodalmi avant-garde régi jóslata itt már realitás. A szereplők már nem beszélnek egymással, néha mondanak valamit - mintegy hangosan gondolkodva - abban a biztos tudatban, hogy az "emberi kommunikáció legmagasabb formája: a hallgatás"! A film mintegy felét kitöltő magyar beszéd 30
