Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 3. szám

Birmingham városnegyed Ohio állam északnyugati sarkában, a nagy ipari központ, Toledo külvárosai között húzódik meg, az Erie tó partján. A külváros mintegy öt ezer főnyi lakójának körülbelül fele magyar eredetű. A magyarokon kívül jelentősebb számban élnek itt szlovákok, morvák, olaszok, mexikóiak és több szórvány néptöredék. Ezek a negyedek többnyire a századforduló idején és a századunk első évtizedeiben alakultak ki, a gyárak, ipari üzemek, bányák közelében. Toledo-ban 1890-ben érkeztek az első magyar telepesek, egy nagy fémipari gyár nyomában. Puskás Julianna az amerikai magyar bevándorlók történetéről szóló könyvében, egykorú adatok alapján említi, hogy a Birmingham-i település "bogárhátú, igazi magyar típusú házaival, rozmaringos kis kertjeivel egyedülálló a maga nemében." A döntő többségben paraszti eredetű, ipari szakképzettség nélküli bevándorlók munkaalkalmat, életlehetőséget t láltak a segédmunkási, kisegítői állásokban. Kemény, szorgalmas munkával elöreküzdötték magukat. Küzdelmes életükről a kortárs amerikai magyar költő sorai tudósítanak:

Nincs hossza, se vége A tűznek, a füstnek.

Láthatatlan erők Ha egyet elütnek,

Tíz tódul helyébe Csalogató bérért,

Véres verítéket Adnak a dollárért.

•

(Rudnyánszki Gyula, 1911-)

Lassan felépítették otthonaikat és az otthonra emlékeztető, falusias lakónegyedeket. A templomok körül virágzott ki a közösségi élet. Iskolák, dalárdák, egyletek óvták az anyanyelvet, őrizték az óhazai gyökereket. A bevándorlók mégnagyobb többségben arról álmodoztak, hogy kicsi pénzt megtakarítva hazatérnek, hogy falujukban földet vásárolhassanak. Sokan hazatértek. Voltak, akik többször is megtették az utat. A második nemzedék tagjainak már nem voltak ilyen vágyai. Az ő lelkűkben már az amerika álom élt, az egyéni érvényesülés korlátlan lehetőségei. Szüleik anyanyelvét még egy részük második nyelvként őrizte. De sokukban ellenérzés fejlődött ki, szégyelték szüleik eredetét, a mindennapi életben, a nyilvános iskolákban fájdalmasan érezték a megkülönböztetés és társadalmi lenézés "hunky" bélyegét. (A szónak körülbelül olyan tudattartalma van, mint a magyarban "rühes cigányának.) A harmadik nemzedék, kevés kivételtől eltekintve, nem beszélte a nagyszülők anyanyelvét. "Először a nyelv tűnik el” - sóhajtotta valaki a film egyik jelenetében. Az első világháború politikai következményei, majd különösen a harmincas évek gazdasági válsága meggyorsította az etnikai közösségek felbomlását. Az acélgyárak, fémüzemek, bányák tömegével bocsátották el a munkásokat. A feketék után először a bevándorló kapta meg a rózsaszínű felmondási szelvényt. A szakszervezetek nem támogatták őket, mert az igazságtalan faji lenézés mellett szorgalmuktól, munkakedvüktől is féltek, az amerikai élet kíméletlen versenyében. A Toledo környéki magyarság mintegy fele vesztette el megélhetési alapját. Sokan tönkrementek, a házuk is dobra került. A második világháború ismét próbára tette az érzelmek kettős kötődését, de az új hazához fűződő kötelességüknek hűségesen eleget tettek. Nemcsak az amerikai ipari forradalom névtelen hősei voltak ők, hanem fegyverrel is becsületesen szolgálták Amerikát. Nincsenek statisztikai adatok arról, hogy hány magyar eredetű hősi halottja volt Amerikának. A felvevögép lencséje a Birmingham-i temetőben rávillant néhány hősi halott sírkövére. . . .

25