Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
Éltető Lajos Portland, OR. ÖTVENHAT NEMZEDÉKE (Elhangzott az 1986-os augusztusi ITT-OTT konferencián.) Az "56-os megnevezéssel általában azokat illetjük, akik 1956. október 23 és 1957 tavasza között hagyták el Magyarországot, s akiket a befogadó államok a forradalom, szabadságharc, avagy háború menekültjeiként vettek lajstromba. így meghatározva, a cimke kronológiai és jogi meghatározás csupán, amelynek politikai tartalma nincsen, mint ahogyan a "48-as" appellációnak fél évszázadon át volt hajdanán. E szerint egyaránt 56-os az, aki azért futott el, mert a forradalom győzött, az, aki azért, mert nem győzött, valamint az - a többség - aki azért, mert végre futhatott. A közös nevező mindannyiuk esetében az, hogy a forradalmat, illetve annak legalább egy részét, Magyarországon élték át, s hogy hazájukat bizonyos időn belül hagyták el. Ennek a definíciónak már azért sem lehet komoly politikai töltete, mert kivándorlástörténeti kapcsolódásában exklúziv: kizárja 56-ból az ötvenhatos nemzedék többségét, annak a magyar nemzedéknek a legnagyobb hányadát, amely 1956-ban érte el politikai-történelmi nagykorúságát s amelynek további fejlődését e vonatkozásban az akkori fejlemények determinálták. Kizárja azokat, akik, bár Magyarországon élték át a forradalmat, a helyükön maradtak; azokat, akik később távoztak; végül azokat, akik nem Magyarországon, hanem az elcsatolt részeken, vagy valahol Nyugaton tapasztalták közvetett élményként a megrázó eseményeket. Vannak 56-os körök, melyekben az a felfogás dívik, miszerint csak ők, a nyugatra menekültek valamelyik öndefineált elitje igazán 56-osok, mert csak ők hivattak el hordozni a lyukas lobogót, hogy rájuk testálódott 56 eszméjének az átmentése, s hogy ők ezért valamiféle spiritus rectorai a a hazai ellenzéknek, mely majdan újra szítja a frusztrált forradalmat. Ez a meghatározása az 56-osoknak már politikai töltetű ugyan, de olyan gondolkodásra vall, amely pontos megfelelője az ilyen 56-osok által igazságtalanul lemosolygott 45-ösökének, akik lényegben hasonló, többnyire ártatlan ábrándokat éltek s élnek még ma is talán. Am az 56-08 jelző nem csak e szűk csoportra, de nem is csak egy emigrációs hullámra illik rá, hanem 56 egész nemzedékére, annak egész értelmiségére. Ami összeköti a nemzedék tagjait, a földrajzi és politikai határokon túl, az nem annyira valamilyen politikai eszme, mint sokkal inkább a közösen átélt, tapasztalt történelemből, s egyre virágzóbb közös magyar kultúrából eredő egységes magyar világszemlélet, vilgnézet. Megkockáztatom a megállapítást; a magyar értelmiség, minden ellentétes látszat dacára, soha nem volt még annyira egységes felfogásában, kultúrájában, mint ma, harminc évvel az 1956-os forradalom letöretése után. Maga a forradalom - megint csak a látszat dacára - még nem vezetett volna egységre: csupán az a tény, hogy egy hét alatt tucatnyi párt alakult meg vagy újjá, bármennyire örvendetes volt liberális szemmel nézve, a nemzeti egységet illetően nem volt minden tekintetben bíztató tünemény. Az egységes szemlélete a világnak az elszenvedett 13
