Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 3. szám

PIPAFOSTNÉL

Csurka István szilenciuma olyan inzultus, amely nem csak őt érte, hanem minden olyan nyugati magyart is, aki a Magyarországgal való kapcsolatokat nem ellenzi, esetleg ápolja.

A konkrét esetre még visszatérünk e helyen. Most csak annyit, hogy ez a harmadik incidens — Csoóri Sándor és Köteles Pál után — amelyről tudomást kell vennünk a Magyar Baráti Közösség berkeiben is.

Csoóri Sándor közlési tilalma (az Amerikában publikált Duray könyv előszava miatt) ellen Írásokban tiltakoztunk. Köteles Pálnak az ITT-OTTban megjelent Írása miatti szerződés-felmondása és szilenciuma miatt már nyilatkozattal, Magyarországon is. Fellépésünk mindig civilizált, tisztességes hangú volt, s szeretnénk, ha ezután is az maradhatna. Nem biztos, hogy nem volt értelme, haszna annak, amit tettünk, még akkor is, ha azok, akik Magyarországon mindenféle reformot elleneznek, így a velünk való kapcsolatok keresését is, most ismét gólt rúgtak. (Lehet azonban, hogy csak öngólt.)

A Csurka ügyben most már mind elvi, mind nyilvános, mind pedig gyakorlati síkon is kénytelenek leszünk jól megfontolni a teendőket. Nem vagyunk naiv maximalisták. De annyit a józan ész, a becsület és tisztesség nevében elvárunk, hogy a Művelődési Minisztérium ne tegyen minket politikája tárgyává itt azzal, hogy ürügyként használ fel a szemében rakoncátlan írók megzabolázására, az MVSZ-nek s az Anyanyelvi Konferenciának munkáját pedig ne ássa alá ott, hiszen ezzel is, azzal is Magyarország hitelét rontja.

Nem csupán Csurka István személyéről van itt szó, hanem sokkal többről. Mi természetesen azt szeretnénk, ha mindenki, nem csak az írók, de mindenki, teljes szólásszabadságot élvezhetne Magyarországon. Ennek elérésére nincs hatalmunk. Mi csak azt várjuk el — de ezt feltétlenül —, hogy az ide meghívott magyarországiak itt, közöttünk utólagos retorziók nélkül szabadon szólhassanak, publikálhassanak. Minden, ami ennél kevesebb, ránk nézve is sértő.—éji

4