Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
NYILATKOZAT A személyemmel és külföldön tanúsított magatartásommal kapcsolatosan közreadott tájékoztatások való-igaz állítások mellett, a tények irányzatos csoportosítása által emberi és írói tisztességem megingatására is alkalmasak, különösen az irodalmi élet viszonyait kevésbé ismerő, és amúgyis hiányosan tájékoztatott közönség körében. Ezért a magam s a magyar írótársadalomnak a nemzet sorsa iránt elkötelezett része védelmében kénytelen vagyok a következőket kinyilvánítani: 1. Megfelel a valóságnak, hogy én engedélyt adtam a Szabad Európa Rádió egy képviselőjének New Yorkban, hogy a New York-i magyar március 15-i ünnepségen elmondott ünnepi beszédem felolvassák. Ehhez azonban szükséges hozzátenni: a) Ebben a beszédben szerény eszközeimmel egyetemes felelősség- és áldozatvállalásra szólítottam fel öt világrész magyarságát, különös tekintettel a határainkon kívüli, a Kárpát-medence ősi magyar falvaiban és városaiban a kulturális és most már etnikai megsemmisítes viszonyai között tengődő magyarság sorsára. b) Amikor az engedélyezés ténye a politika mérlegére kerül, mérlegre kell kerülnie annak is, hogy miért nincs helye hazája fórumain ezekkel a gondolataival egy magyar írónak. c) Az enedélyadást egyébként saját magam hoztam a Művelődési Minisztérium Irodalmi Osztálya tudomására hazatértemkor, önként készített úti beszámolómban. 2. Megfelel a valóságnak, hogy az idevonatkozó rendeletek figyelmen kívül hagyásával esszékötetet jelentettem meg New Yorkban. Ehhez azonban hozzá kell tenni a teljesség kedvéért: könyvem kiadója Püski Sándor, a legnagyobb magyar nyugati könyvkereskedő és kiadó, a népi írók egykori kiadója, és könyvem elsősorban utazásom finanszírozására, előadó körutamon való árusítására készült. Egyes darabjai a hazai nyilvánosságban is napvilágot láttak. 3. Nem fedi a valóságot, hogy a rám most kirótt szilencium a fentiek következménye. "Vizsgák és fegyelmik" című, több évvel ezelőtt megírt és előzetesen a kulturális jóváhagyó szervek által már engedélyezett darabomat, amelyet a Vígszínház 1986. március 7-én kívánt bemutatni, ugyanezek a kultúrpolitikai szervek, amelyek a szilenciumot most kihirdették, 1986. január első felében már betiltották. Ez a betiltás -- a szokásokhoz híven — nem volt nyilvános, még azt sem sikerült elérnem, hogy a betiltok írásba foglalják és közöljék végzésüket. Tehát, amikor elindultam Amerikába már leszedték a kenyeret az asztalomról — drámaírással keresem ugyanis a kenyerem — s most, hazatértemkor látványos csinnadrattával csak a morzsákat söpörték le róla. Az egyéb tilalmi listákon való szerepléseim, az ellenem irányuló nyílt vagy burkolt nyomás, a kultúrpolitikai szervek szócsövének tekinthető zsurnál-szájból rámszórt mocskolódás lényegében azóta tart, amióta felemeltem tiltakozó szavam Csoóri Sándor 1983- ban történt hasonlóan egy-két mondat miatti szilenciumra tevése ellen. 4. A Művelődési miniszterhelyettesnek azt a sértő megállapítását, miszerint mindezt én nemcsak pózolva, hanem valamely ellentömb-beli szervezet instrukciójára végzem — visszautasítom. 5
