Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)

1985 / 1. szám

irányban — arra vezetett, hogy ma már Klikkekről beszélnek egyesek, holott ilyenek a valóságban nem léteznek. Az eredeti célkitűzéseket, melyek elvégre, ha nem is a megszokott értelemben, de mégiscsak vallásosak voltak, mintha félretettük volna, méghozzá saját alapszabályunkkal ellentétben. (Azt is megértük azóta, hogy alapszabály-ellenes programot hirdetnek jelöltjeink.) Az alapszabályokat a vezetők alig veszik figyelembe, ez pedig előbb-utóbb komoly problémák elé állíthatja az egész szervezetet. Önképzésre, fejlődésre kevés álkaimat adunk; vagy azt csinálod, amit mi, ha bírod, vagy tkp. nincsen mód arra, hogy igazából közénk tartozzál. Ez viszont azt eredményezi, hogy nem bővül közösségünk, hanem stagnál, még akkor is, ha létszámunknak egy bizonyos hányada évről évre kicserélődik: jönnek új barátok, de vannak akik elmaradnak, azért csupán, mert tenniakarásuknak nem vagyunk képesek teret biztosítani. Az pedig majdnem elképzelhetetlen mai állapotunkban, hogy a magyarul még nem tudók is csatlakozhassanak hozzánk — pedig végső fokon ők olyan erőforrást képviselnek, amely elméletileg kiapaszthatatlan.

Mindezt építő szándékkal mondom. A vezetőség valójában nyakig van a munkával, a pontosabb, hatékonyabb tervezésre pedig se anyagi kerete, se ideje nincsen. Több feladatot jelen körülményeink között nem képesek azok vállalni, akik a munkát végzik. A jelenlegi munkakör további felosztása elméletileg lehetséges, a gyakorlatban azonban állandó koordinálás híján s a nagy távolságokra való tekintettel nem megoldható. Az alkotmány megszerkesztésénél az effajta nehézségeket előre láttuk, ezért terveztük azt, hogy a Tanács ruházza át az adminisztrációs terheket egy űn. intézőségre, ha tetszik: titkárságra, mely azonban előbb-utóbb legalább fél-professzionális alapon kellene, hogy működjék, azaz fizetett munkával, mert anélkül képtelenség a szervezet megerősítése. A bejegyzés óta hét esztendő telt már el, de ettől a céltól még mindig éppoly távol vagyunk, mint annakidején. Pedig maga a Tanács képtelen elvégezni az intézőség hármas feladatát: hogy Dösszekössön, 2)informáljon és 3)Koordináljon. A Tanácsnak egészen más feladata kellene, hogy legyen: az, hogy reprezentáljon, ellenőrizzen, s — mindenek fölött — előteremtse a működéshez szükséges anyagiakat.

Az M6K tagságának kell eldöntenie azt, hogy tkp. mit akar. Megmaradhatunk mai kellemes állapotunkban: évente egyszer összejövünk, meghallgatunk egypár kiváló előadást, felüdülünk, aztán mindenki csinál amit akar megint egy évig, a többi tudta nélkül. Közben kiadunk egy-Két ITT-OTT számot, Isten segítségével. Jó, ez is valami; de én ennél többet szeretnék, mert tudom, hogy képesek vagyunk sokkal többre. Én azt szeretném, ha az egész Közösség munkája példaadó lenne mások számára is. Ha Lat|n mottót kellene választanom, ezt választanám: Exempla trahunt. Éljünk a

lehetőségekkel: menjünk el a közgyűlésre, ha esetleg unalmas vagy idegesítő is; tegyünk komoly javaslatokat, vállaljunk megfelelő szerepet, jelöljünk, szavazzunk okosan. Mindenek fölött pedig mélyítsük el magunkban — s egymásban — a baráti szeretetet a gyakorlatban, hiszen ha ennek a gyülekezetnek van missziója a magyar világban, akkor az elsősorban a szeretet propagálásában lelhető meg.—

10