Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
HÁROMÁGÚ ÉLETFA Köteles Pál Debrecen Az államalkotó-, a nemzetiségi- és a szórványmagyarság szerepe, viszonya, gondjai Elhangzott az 1984—es ITT—OTT konferencián. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Mielőtt elindultam erre a hosszú útra, egyik kedves amerikai barátom, aki gyakran szokott hazalátogatni, azt kérdezte tőlem: tudod—e mire vállalkoztál? Ha elmész Amerikába előadást tartani és azt százan meghallgatják, akkor százféle véleményt szeretnének tőled hallani. Erre a figyelmeztetésre nem válaszolhattam mást, mint azt, hogy az amerikai magyar társadalom minden bizonnyal van annyira toleráns, hogy a százegyedik véleményt is meghallgassa, hogy aztán beszélgessünk, vitatkozzunk egymással közös gondjainkról. Én, mióta ideérkeztem, semmi egyebet nem teszek, mint folytatom, ismétlem azokat az előadásokat, amelyeket odahaza kezdtem el egyetemisták felkérésére. Magyarországon főként egyetemeken tartottam előadásokat ebben a témakörben (amelynek a Háromágú életfa címet adtam, értvén ez alatt az államalkotó—, a nemzetiségi— és szórványmagyarságot: egy olyan életfát, amelynek törzsén fő ág ugyan az államalkotó magyarság, de a másik két ág sem kevésbé fontos). Ha ezt nem vesszük tudomásul és gondolkodásunkból kiiktatjuk a két másik ággal kapcsolatos gondokat és teendőket, akkor nem kapunk igaz képet a magyar nemzetről; önmagunkról. Akkor hamis lesz a jövőképünk is, nemcsak a máról alkotott látlelet. A közös magyar jövőről csak közösen gondolkodhatunk: azok, akik odahaza az ország határain belül élnek, együtt azokkal, akik nemzetiségi sorban vannak és együtt önökkel, akik korábban vagy nemrég kerültek el Magyarországról a szórványba. A témával kapcsolatos előadások Magyarországon mindig vihart kavartak, vitára adtak okot. Volt amikor mindössze negyven-ötven ember vett részt egy ilyen eszmecserén, de volt olyan is amikor többszáz egyetemi hallgató szorongott egy auditóriumban és éjjel fél háromkor fejeztük be az eszmecserét, azaz hogy be se fejeztük, csak abbahagytuk. Vigasztaló jel, hogy mindezekről a kérdésekről odahaza is gondolatot lehet cserélni, hogy ki-ki elmondhatja véleményét, anélkül, hogy emiatt bántódása esnék.. . * * * Meggyőződésem szerint a magyarság válaszút elé érkezett. Vagy képesek leszünk szétszórtságunkban is egymásért élni, gondolkodni és cselekedni, vagy széthull a magyar nemzet alkotó elemeire: lesznek magyar szigetek szerte a világon, de nem lesz magyar nemzet. Törzsi állapotba süllyedünk, ha nem találjuk meg egymás kezét; ha nem lesz nagyobb elszántság a nemzeti államban, a politikában, hogy megvédje a nemzetiségi magyarság érdekeit (már amennyire az objektív lehetőségek erre módot adnak) és ha nem tesz többet azért, hogy a szórványmagyarság sokkal természetesebb módon kötődjék ahhoz a nemzeti államhoz, Magyarországhoz, amelynek legfőbb kötelessége lenne azon munkálkodni, hogy a jövő számára valamennyien megőrizhessük magunkat magyarnak. 11
