Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
születésének századik évfordulóján indult meg a hajsza. Nacionalizmussal vádolják a transszilván szellemnek — az erdélyi népek testvériségi gondolatának — XX. századi apostolát. Valaki ó't az utolsó erdélyi fejedelemnek nevezte. A Korunk szerkesztőségében már készen állott a hosszú hónapok gondos munkájával készített jubileumi szám. A tiltó rendelkezések miatt az utolsó pillanatban kellett zúzdába küldeni. A helyettesítő számot gyorsan összecsapták. Ez volt a nívós folyóirat legsilányabb kiadványa. Erdélyi gondolat, népek testvérisége, dunamedencei gondok? Román—magyar dialógus lehetőségéről faggatózom. Lehet-e szót váltani az emberségről, a Duna meg az Olt hangjáról? A jövőről? Keserű, reménytelen válaszok. A megalázottság, kiszolgáltatottság partjáról nem látszik a túlsó part, csak a partot, földet, múltat, jövőt elmosó, hömpölygő ár. A gyűlölet felszíne alatt mindkét parton a félelem. Ideát a megsemmisülés iszonyata, ott túl a "hátha" rettegése: hátha a történelem kerekei.... Ezért a kapkodó sietség! Ezért a történelmi bulldózer! Minél előbb befejezett tényeket teremteni, minél előbb kimarni Erdély földjéből, kultúrájából ezer évet. S még a gyász méltósága sem jut neked. A boldogság hóráját táncolhatod a piacon...a "circumdederunt" helyett. Nehéz, nagyon nehéz párbeszéd ez! De azért mégis felmerül egy-egy név. És mégis ez a jövőnek egyetlen megálmodható útja.... Útközben jegyezgettem barátok, ismerősök elmondott vágyait, apró kívánságait. Hátha valahogy mód nyílna egy-egy kívánság teljesítésére. Egy atomfizikus egyetemista néhány angol szakkönyvet szeretne. Egy asztalosmesternek jó acélból való vésőkre és gyalura lenne szüksége. Egy falusi orvos kötszerekről, injekciós tűkről álmodik a falu egészségügyi háza számára, ahol kétségbeejtő nincstelenségben dolgozik. Egy író halászni jár a Duna deltájába, hogy fáradt idegeit elpihentesse. S olyan jó lenne néhány, nagy halaknak való horog s egy jó csörlő. Gyülekeznek a tömör jegyzetek: atomfizikai szakkönyv, gyalu, véső, kötszer, injekciós tü, horog, csörlő.... Egy csíki faluban ismerősöknél pihentünk. Látogatóba jött egy öreg csizmadia mester. Eléje is került egy pohár szilvapálinka, elém is. Egyszercsak azt mondja az öreg: —Tetszik tudni, itt Romániában egy nagy baj van. —Mi baj van? —Nincsen faszeg. A jó fát mind kiviszik az országból, csak a hitványa marad. Nem lehet belőle jó faszeget csinálni. Nem tudunk rendesen talpalni. Tessék megmondani Szabó Rozáliának Budapesten, hogy Küldjön nekem faszeget.— S bediktálta Szabó Rozália címét. S felírtam, hogy: faszeg. 5 utána már több kívánságot nem jegyeztem. Hiszen most már magam is ki tudom találni, hogy kinek mi kell. Elszaladt a három hét. Kialakult az összkép. S benne a mozaiknak az a része is, mely nem egyformán sújtja az ország minden lakóját, "nemzetiségre való tekintet nélkül." A magyar múlt irtása, a magyar kultúra megcsonkítása, a magyarság sürgős beolvasztása: a román neo-fasizmus leplezetlen célja. A tünetek az erdélyi magyarság életének minden szelvényében észlelhetők. De a legfontosabb eszköz láthatatlan. A fő eszköz az a lelki terror, amit a rezsim áraszt és táplál. A besúgók hálózata s ami ennél is rosszabb, a valódi besúgók többszörösen megnövelt sokasága: a képzelt besúgóktól való félelem, s a félelem idegeket őrlő atmoszférája. Sokkal gazdagabb és technikailag 21
