Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)

1985 / 2. szám

háborús menekültekhez vagy hadifoglyokhoz mennénk. A második világháború után negyven évvel. Néhány könyvet szeretnék magammal vinni. Öcsém hajthatatlan:

—Semmiféle írást, könyvet nem viszünk. Én ismerem az Erdélybe utazás körülményeit, vagy te? Ha nem rejtjük el, akkor elveszik és vissza jövetelkor esetleg visszaadják. Ha elrejtjük és megtalálják, nem engednek be az országba nemcsak most, hanem soha többet.

Délelőtt tizenegy óra tájt érkezünk a határ közelébe. A határ előtt három kilométerrel benzinállomás. Feltöltjük a tankot. Ez most már Kolozsvárig kitart. A borsi határállomáson a magyar és román vámosok külön szobákban, de közös épületben vannak elhelyezve. Az út több sávra oszlik, fölöttük betontető. Külön sáv a szocialista országok turistáinak, külön a nyugatiaknak. Ha a kocsiban csak egy nyugati is van, a nyugati sávra kell állni. A szocialista oldalon mintegy húsz magyar kocsi várakozik, a nyugati sávon egyedül vagyunk. Egy lengyel kocsi áll mögénk. Átirányítják a szocialista sávra. A magyar vámosok hamar végeznek velünk. Kérdik, hogy a kávét és teát én viszem-e. Mondom, hogy igen. Tovább mennek. Várunk. Odaát egy órával elébb járnak, dél van. Ebédszünet. Miért ne várjon a turista? A magyarok a többi kocsit vizsgálják, néha a fejüket csóválják. Mind rakva élelmiszerrel, mint a miénk. Egy kocsit visszairányítanak, túl sok volt benne a kávé, tea és egyéb nyugati árú. A valutával vett áruk kivitelét szigorúan korlátozzák a vámtörvények. Végre egy román vámőr lép a kocsinkhoz, szépen beszél magyarul:

—Könyv van?

—Nincs.

—Folyóirat van?

—Nincs.

—Biblia van?

—Nincs. Miért, nem lehet?

Elmosolyodik.

—Szabad, a saját használatára. De esetleg ott felejti valahol. Akkor vissza kell küldeni magának.

Elkéri az útlevelünket, a vízumomat és kitölteti a határátlépő papírt. Részletesen le kell írni a tervezett útvonalat és a meglátogatandó személyek nevét és címét. Felírtam a rokonokat, ismerősöket és felírtam a marosvásárhelyi

folyóiratszerKesztó't is, aki utolsó magyar írmagnak bennmaradt a Román Kommunista Párt Központi Bizottságában. A román vámőr elviszi a papírokat és nemsokára barátságosan mosolyogva visszajön. Udvarias alapossággal átnézi csomagjainkat: Könyv nincs, folyóirat nincs, biblia nincs. Mehetünk. A vámőr szalutál és Kellemes, boldog időtöltést kíván. A Skoda nekivág az útnak Nagyvárad felé.

Románia gazdasági helyzete katasztrofális. Már Pesten felhívták a figyelmemet az egyre súlyosbodó körülményekre. Az általa elkövetett hibákért a néppel fizetteti meg az árát a román kormányzat. Románnal, magyarral egyaránt. De a magyart külön

16