Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
előbb-utóbb, a miénknél sokkal nagyobbak is, s tudtuk azt is, hogy a kivételeket vagy nem lehetne, vagy nem lenne érdemes utánozni. Láttuk azt is, hogy a kisebbségi gettók, települések fölött az utolsókat kongják a harangok. A modern világban a gazdasági kényszer szétszór minden törekvő csoportot: tagjai oda vándorolnak, ahol érvényesülni tudnak. Saját életünkben is így lett később: négyezer kilométer választ el ma Andrást s engem — mostmár családostul — egymástól. De még egy amerikai nagyváros területén is sokszor akkorák a távolságok, hogy a régi receptek az ideiglenes megmaradásra — helyi szervezetek, klubok, templomok — a legtöbb esetben már csak ideig-óráig tarthatják fenn magukat, mert túl gyér már, és egyre gyérebb, a környékük magyar lakosainak a száma. (Irigylem azokat, akik ezt még mindig nem érzik, itt-ott New York körül, vagy mondjuk Torontóban, de idővel mégis nekünk lesz igazunk.) S most magáról az összeesküvésről: mindebből azt szűrtük le, hogy a legmaradandóbb, sőt talán az egyetlen lehetséges építmény, amely ilyen körülmények közt megalapozható, olyan, amely nincs röghöz kötve: sem épülethez, sem helyi csoportosuláshoz, hanem egyénekből, családokból áll, akik remélhetőleg éppúgy barátaivá válnak majd egymásnak, mint mi ketten. Más szóval: hogy olyan baráti kapcsolatok hálózatát kell kiépítenünk, amely szétszóródottságunkat, a fizikai távolságokat áthidalja. A hálózat kiépítésének s fenntartásának eszközei pedig:a sokszorosítógép, a posta, a telefon, a gépkocsi, a repülőgép, s ma már a számítógép is. Az ilyen “haza a magasban" aztán kiterjeszthető, elméletileg legalább, az egész földgolyóra. S valóban: sokan közülünk az irtózatos távolságok dacára szorosabb törődő kapcsolatban vagyunk egymással, mint közvetlen szomszédjainkkal, s ha gyenge is még a hálózatunk, egyes szálai mégiscsak elnyúlnak Sydneytől Sepsiszentgyörgyig. Ilyen meggondolásokból született meg 17 esztendeje az ITT-OTT, melyet sohasem szántunk folyóiratnak, csak összekötő fórumnak, kapocsnak. 5 ezekből a gondolatokból fejlődött ki a Baráti Kör, majd — hála az itteni jogszokásnak és adótörvényeknek — a formálisan bejegyzett társaság, amely a Magyar Baráti Közösség nevet viseli. Ám egy baráti közösség felépítéséhez bizonyos erkölcs is kell. Láttuk — s láthatjuk még ma is —, hogy a puszta nemzeti származás, a közös nyelv, nem elég biztos támasza a barátságnak. Többek közt azért nem, mert ezek önmagukban nem hidalják át a szakadékokat, melyek magyart a magyartól sokszor a leglényegesebbekben elválasztanak. Elsősorban a politikai elkötelezettségekre gondolok, de vannak mások is: vallásfelekezeti különbségek, korosztály- és osztálybeli különbségek, s persze vérmérsékletbeliek, hogy az értelem- és műveltségbeliekről ne is szóljak. Ezeknek az ellentéteknek köreinkben való semlegesítését szolgálja az a sajátos vallásosság, valláserkölcsi alap, amely az MBK-nak különleges jellegzetessége a kezdetektől fogva. Sokat hangoztatjuk, hogy demokratikus szervezet vagyunk, s ez igaz is, amennyire csak lehetséges: de ennél sokkal mélyebb az MBK viselkedési normája. Demokratikus majdnem minden amerikai társadalmi szervezet is: náluk is meghallgatja az egyik a másikat, de ha jól megfigyeljük az ő demokráciájuk működését, rájövünk, hogy tkp. nem egyéb, 7
